Tar Sándor regényét színpadra alkalmazta: Németh Gábor és Gothár Péter

Vérbeli krimivel van dolgunk: a rejtélyes gyilkosságok és halálesetek hátterében több, magányosan dolgozó, démoni figura sejlik fel. Véletlenszerűnek tűnő események követik egymást, de a kanyargó és egymást keresztező szálakból egyetlen gonosz mesterterv szövődik. Tar Sándor pár évvel a sorsfordítónak vélt 1989 után, az új kezdet eufóriájában is a megválthatatlan vesztesek világának egyre mélyülő örvényeként ábrázolta a magyar vidéket.

Bár negyedszázad távolából ezt inkább tisztánlátásként, mint a szerző alkati pesszimizmusaként azonosíthatjuk, a színpadi változat groteszk humora mégis a Szürke galamb rejtett, sötét iróniájának felfedezésére csábít