Színházak
Kamra
Egressy ZoltánPortugál
Tragikomédia 2 részben
- MasniPelsőczy Réka
- BeceHajduk KárolyKeresztes Tamás
- KocsmárosCsuja Imre
- RetekLengyel Ferenc
- PapTakátsy PéterMészáros Béla
- CsipeszBán János
- AsszonySzirtes Ági
- SátánVarga Zoltán
- FeleségÓnodi EszterJordán Adél
- BittnerKása Gyula
- rendezőLukáts Andor
- díszlettervezőÁgh Márton
- jelmeztervezőSalamon Eszter
- zeneVajdai Vilmos
- a rendező munkatársaTóth Judit
A "Portugál" költői naturalizmus, a műfaját tekintve tragikomédia. Fontos darab, többek között azért, mert megfelelő magasságig emelkedik el a "földtől". Rámutat arra, hogy a szabadság gyökerei bent lapulnak az emberi mélyben. Örök probléma ez! Vajon rossz helyen születtünk, vagy a többiek rosszak, unalmasak, s alkalmatlanok arra, hogy harmóniát hozzanak az életünkbe, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a valóság és az álom összeegyeztethetetlenek.
Mindenki - a szereplőkről van szó -, térben és időben saját világának középpontja, mely pontból látja, érzékeli a többieket, köt szövetséget.
Mi tehát a darab, és mi lehetne az előadás?
Egy tér (falu: Irgács) melyben látszólag megtörténnek a dolgok jelentős amplitúdó nélkül. A hétfő, hétfő, a nyár, nyár, a kocsma - kocsma, s ez így lesz akkor is, ha elmúlik az élet, tehát a hétfő története hétfői, a nyár csúcspontja a céllövölde, szabadsága a strand, a kocsma, a sör, a foci, az ismétlődő dialógok szegényes változatai... stb.
A darab hősei komolyan veszik önmagukat, (mi mást tehetnének?), egyedüli nézőpont létezik, kinek - kinek a magáé. Számomra sok vonatkozásban felmerül Csehov amikor a darabot olvasom, s ez a hasonlóság, párhuzam, a figurák eredendő humorában, fontoskodásában, egymásra utaltságában rejlik. Minden pillanatban történhetne valami, oly erős vákuummal húz a dermedtség. Mindez a látszólagos enerváltság rendkívül dinamikus. Újra és újra ráébredhetünk arra, hogy az életünk alakítói mi magunk vagyunk, hogy csak egy igazi szabadság létezik, az pedig a személyiség belsejéből ered, és nem érvényesül, csak harmóniában.
A hős (Bece) a szabadság lehetőségével játszik, próbálgatja azt, leegyszerűsíti helyre, időre és személyekre. Ez mindannyiunk örök sóvárgására emlékeztet, s mert ez a "játék" a szabadsággal - álmodozásunk, vagyis a művészet lényege.
Lukáts Andor
Mindenki - a szereplőkről van szó -, térben és időben saját világának középpontja, mely pontból látja, érzékeli a többieket, köt szövetséget.
Mi tehát a darab, és mi lehetne az előadás?
Egy tér (falu: Irgács) melyben látszólag megtörténnek a dolgok jelentős amplitúdó nélkül. A hétfő, hétfő, a nyár, nyár, a kocsma - kocsma, s ez így lesz akkor is, ha elmúlik az élet, tehát a hétfő története hétfői, a nyár csúcspontja a céllövölde, szabadsága a strand, a kocsma, a sör, a foci, az ismétlődő dialógok szegényes változatai... stb.
A darab hősei komolyan veszik önmagukat, (mi mást tehetnének?), egyedüli nézőpont létezik, kinek - kinek a magáé. Számomra sok vonatkozásban felmerül Csehov amikor a darabot olvasom, s ez a hasonlóság, párhuzam, a figurák eredendő humorában, fontoskodásában, egymásra utaltságában rejlik. Minden pillanatban történhetne valami, oly erős vákuummal húz a dermedtség. Mindez a látszólagos enerváltság rendkívül dinamikus. Újra és újra ráébredhetünk arra, hogy az életünk alakítói mi magunk vagyunk, hogy csak egy igazi szabadság létezik, az pedig a személyiség belsejéből ered, és nem érvényesül, csak harmóniában.
A hős (Bece) a szabadság lehetőségével játszik, próbálgatja azt, leegyszerűsíti helyre, időre és személyekre. Ez mindannyiunk örök sóvárgására emlékeztet, s mert ez a "játék" a szabadsággal - álmodozásunk, vagyis a művészet lényege.
Lukáts Andor
1998. 10. 18.
Az előadás hossza: 150 perc 1 szünettel
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!