Johanna természeti csapás. Földrengés az angoloknak – tornádó a franciáknak. Általa fölragadva, mintegy véletlenül épp oda jutnak, ahová már nem is álmodták, a győzelembe. Győzni jó. Kábítóan jó. Aztán viszont jöhetnének a hétköznapok. Csakhogy a tornádót kellemetlenül lehetetlen visszazárni a palackba.
Milyen kívülről nézni, és milyen lehet benne lenni a tornádóban?
Elég volt már csak kimondani a nevét – Jehanne – és dőlt az ellen és rajongott a népe – mint egy mai Megasztárért –, ő volt a Hang. Az egyetlen hiteles beszélő.
A hang nem önmagát jelentette, hanem a kinyilatkoztatást.
Sok szándék és ok vezette el a máglyáig. Bosszú, ressentiment, hanyagság, hallgatás, meg saját önpusztító késztetése, nem bírt nem-igazat mondani a szerencsétlen. 1920-ban avatták szentté, amikor már vagy ötszáz éve mindegy volt neki.
Johanna történetét, mint egy passiójátékot, újra és újra játszani kell, hogy az emberi silányság, a megalkuvás, a hataloméhség ne válhasson természetessé.
Bartsch Kata a 2008-as POSZT-on elnyerte a Legjobb harminc éven aluli színésznő díját.

A Nézőpont Színház
2006 őszén Erdélyben első alkalommal jött létre egy olyan színházi társulat, amely eltérően az eddigiektől, nem a már jól ismert kőszínházi világ felé kacsintgat, hanem az európai piacon már ismert és igen közkedvelt magánszínházi struktúrát követi.
A társulat alapítótagjai (Kroó Ádám, Magyari Tekla, Tamás Kinga) egy olyan székelyudvarhelyi központú színházat hoztak létre, amely a térségünk és közvetlen környezetünk értékeit befogadó alapállása miatt, mind a műsorstruktúrájával, mind szellemiségével, mind pedig konkrét tartalmával azt célozza meg, hogy hasznos olvasztótégelyévé váljon a különféle határainkon túli és az országon belüli színházi törekvéseknek.
A kultúra ma, amikor már pillanatok sem választanak el bennünket az egységes Európától, egyre inkább kulcskérdéssé válik. Miközben a mostani és a leendő tagállamok között leomlanak a különféle gazdasági, szociális, nyelvi és egyéb határok, rendkívül fontos, hogy a kultúránk, legjobb tradícióink egy teljes globalizációban ne semmisüljenek meg nyomtalanul. A cél: a különféle tehetségek, irányzatok kohójában kikristályosítani azt az anyagot, amelyet már nyugodtan hozzáadhatunk az európai értékekhez. Mert nem ellentétesek azokkal. Mert elég szilárdak ahhoz, hogy vegyülve is fennmaradjanak.