„Ritka napokon megesik, hogy amit napvilágnál hiába néz az ember, azt alkonyatban látja meg.” (Tamási Áron)

Életünk kalandjai gyerekkori kereséseinkből szövődnek. Legfőbb állomásai a beteljesülő kívánságok és a nyugalom világa. Ez a képzelet képes megnyitni Jáczintnak a vágyat az édenkert iránt, melyről apja mesél.

Nehéz elhinni mások csodálatos tapasztalását, nehéz elva- kultan átadni magunk mások meséinek. Hiszen világunkban nincs idő a valódi mesére, mesélésre. Valódi mese? Létezik?

Mennyire tűnik utólag misztikusnak a múltunk? Mennyire érzékeljük másnak a gyerekkori létet felnőttként? Mennyire növünk fel valójában? Mennyire tesznek éretté minket a me- sék és a legendák a praktikumok és racionalitások korában? Képesek vagyunk a vágyott paradicsom felkutatására indulni? Képesek vagyunk közösen megkeresni Zongotát?

Megtalálhatjuk együtt – egyedül? Elindulunk?

A Zöld ág című kisregény története

Négy fiatal indul útnak, hogy megtalálják a Zongota völgyét, s benne a Paradicsomot, ahogy egyikük apja elme- sélte nekik. A mesés-reális

úton végül egyedül marad a főhős, szerelme elhagyja, barátja visszafordul, s legki- tartóbb társa is elpusztul rö- viddel a cél előtt, a völgy be- járatánál. A Paradicsomban látszólag minden úgy van, mint ahogy az elbeszélés szólt, de lakói megöreged- tek, elaljasultak, beleőrültek a hajdan elkövetett bűn mi- atti önvádba. A Halál szele fújdogál a csodálatos almafa ágai között.

Tamási Áron (1897–1966)

A székelyek legjellegzetesebb írója. Szülőföldjéről és a székely em berekrő l legtöbbü nkben az általa felmutatott irodalmi kép él. E népcsoport addigi életének legnagyobb tragédiáját  élte át az első világháború  után. Tamási

Áron ez időben lett íróvá, ezért is oly elszakíthatatlan szár- mazástudata. Az életet tartja a legfőbb értéknek, ehhez köti hozzá a megmaradás- és az otthonlét- tudatot. Az együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette, s minden nemzet fiát egyenrangúnak tartotta.

Elbeszélésben, regényben, drámában,  publicisztikában egyaránt jelentőset alkotott, mégis mindmáig az elbeszélés- ben tartják a legnagyobbnak, s ott is a húszas-harmincas évek alkotásaival. A tragikustól a humorosig, a leírótól a mítosziig, a naturalistától a meseszerűig, az anekdotikustól a balladásig terjed alkotó leleménye.