A színpad a nagy emberek nagy cselekedeteinek színtere vagy a színháznak az életet kell mintáznia? – szól az elméleti vita a Nobel-díjas Hauptmann tragikomédiájának két szereplője között. A szerző állást foglal: a Patkányok főhősének a takarítónő Johnnét teszi meg, aki fejvesztve rohan a tragikus vég felé. A francia bohózatokat idéző jelenetek sem képesek elvonni a figyelmet arról, hogy a szereplők jól titkolt hazugságaiból gondosan fölépített kártyavár összeomlik, mindenki lelepleződik, életek mennek tönkre. Az egykori katonai épület patkányoktól és egerektől hemzsegő tereiben élő munkanélküli színházigazgató, étkezési zavarokkal küzdő feleség, vágyait kielégíteni kívánó kamaszlány, teológiától elpártolt diák, madammá lett egykori grófkisasszony, ártatlanságát túl korán elveszített lány, szerepekre és a szereposztó díványra vadászó színésznőcske, titkokat (meg)tudó házmester és a tisztességes munkásember sorsa rajzolódik ki és takargatnivalója lepleződik le a színdarabban.

Parti Nagy Lajos szövegének nyelvi sajátosságai éles képet festenek a karakterek líraiságáról és brutalitásáról, a Forte egyedi formanyelve pedig megerősíti ezen karakterek groteszkségét, tragikumát vagy épp humorát.