Színházak
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
Musik, Musikk, Musique
Zenekar:
Hegedű Bakai Márton
Cselló Márkos Albert
Zongora Premecz Mátyás / Wagner-Puskás Péter
Nagybőgő Hock Ernő
Klarinét, basszusklarinét, tenorszaxofon Bede Péter
Trombita Kiss Árpád
Ütőhangszerek, gitár G. Szabó Hunor
- rendezőPelsőczy Réka
- produkciós vezetőMattyasovszky Bence
- díszlettervezőCziegler Balázs
- jelmeztervezőTihanyi Ildi
- dramaturgZöldi Gergely
- visualVarga Vince
- zenei vezetőMárkos Albert
- koreográfusFejes Kitty
- pillangótáncBajári Levente
- világításVida Zoltán
- cirkusztechnikai tanácsadóAndré Rolland
- zenei munkatársWagner-Puskás Péter
- hajVég Attila
- sminkVég Attila
- rendezőasszisztensGerlóczy Judit
„Az élet kabaré”, mondja a századelőt idéző sikerdal, és nem véletlenül. A kabaré lényege a színház, a show-varieté és a közélet iránti mohó szenvedély. Éltető közege a modern nagyváros. Azok a nagyvárosok, amelyek a huszadik század elején váltak világvárosokká, s kezdték egyre inkább megismerni, magukévá tenni egymás kultúráját, szórakozási formáit, zenéjét. Skandináviától Németországon át egészen a Balkánig ugyanazokra a dalokra táncoltak a lokálokban, ugyanazokat a dalokat fütyülték a suszterinasok – persze megőrizve saját egyedi hangzásukat, és saját hagyományaikat. Megjelent a film, sohasem látott népszerűségével beköltözött a szalonokba a cirkusz, és mulatott a nép, mindenáron… Koncert-színház költözik a Katona színpadára, különleges orfeumi látványvilággal, jelmezekkel, élő zenekarral, a színészek pedig nem csak táncolnak és énekelnek tíz nyelven, hanem a korabeli varieté-előadókhoz méltóan további meglepetésekkel is szolgálnak.
Márkos Albert zeneszerző a tízes, húszas, harmincas évek zenei kölcsönhatásait keresi Skandináviától a Balkánig, Ibériától Kelet-Európáig, szövegben-zenében, hat színész és egy zenekar előadásában. A színészek egy-egy nemzet képviselőiként az adott kultúrkör kávéházi zenéitől indulnak el egymás felé és mutatják be a korabeli Európa szalonzenei világának formálódását.
Baudelaire: A vakok
Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.
Szemük, honnan kiszállt, eltűnt az égi szikra,
minthogyha messze, fel, meredne, ég felé,
sohase láthatod a kövezet fölé
hajolva zord fejük lecsüggni vállaikra.
Így járják éjüket, a nagy sötét gödört,
amely az örök Csönd testvére. Zúg, süvölt
a Város, zeng, kacag; s vakon e vad zenében
én is, az iszonyig keresve a gyönyört,
tántorgok, mint ezek; de jobban meggyötört
szívvel kérdem: 'Vakok, mit lestek ott az égen?'
Babits Mihály fordítása
2012. 03. 20. Bemutató a Katona József Színházban: 2012. május 4.