A reformáció kezdetének 500. évfordulóját mi mással ünnepelhetné az Opera, mint Meyerbeer kiváló grande opérája, A hugenották műsorra tűzésével?

A történet alapjául a francia vallásháborúk egyik legszörnyűbb eseménye, az 1572-es Szent Bertalan-éji mészárlás szolgált, amely során a Párizsba gyűlt francia reformátusokat (hugenottákat) a király beleegyezésével lemészárolták.

A darab a francia nagyopera egyik legeklatánsabb példája, amely 1836-os párizsi ősbemutatója után csakhamar az egész világot meghódította, és azóta is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott művek között tartják számon.

1572 augusztusa, a katolikusok és protestánsok közötti III. francia vallási háborút lezáró békét követően.

I. felvonás

Nevers gróf Touraine-i kastélyában önfeledten mulatnak a katolikus urak. Egy meghívottra vár még a házigazda: a vendégek meglepetésére a protestáns Raoul de Nangis érkezik körükbe. Az urak nógatására Raoul elmeséli, hogyan találkozott egy hölggyel, akinek nevét nem ismeri, de akibe első látásra szerelmes lett. Nemsokára megjelenik Raoul szolgája, a mélyen protestáns katona, Marcel is; Istenhez fohászkodik, hogy megóvhassa gazdáját a katolikusok züllött életmódjától. Az egyik úr, Cossé felismeri Marcelben azt, akitől a La Rochelle-i csatában sebet kapott; békülése jeléül inni invitálja, de Marcel visszautasítja. Az urak unszolására végül ő is előad egy dalt: egy provokatív hugenotta indulót. A feszült helyzetet az menti meg, hogy az inas egy ismeretlen hölgy érkezését jelenti be Nevers-nek, aki elsiet, hogy a szomszédos helyiségben fogadja a szép vendéget. Az irigykedő vendégek a lefüggönyözött ablakon át meglesik a hölgyet, és Raoul döbbenten ismer rá a látogatóban titokzatos szerelmére, akiről azt hiszi, Nevers kedvese. Az urak a lesújtott Raoulon kacagva vonulnak a háttérbe. Nevers komor hangulatban tér vissza: a titkos látogató a menyasszonya volt, aki azért jött, hogy felbontsa jegyességüket, de a vendégek elől a gróf eltitkolja a történteket. 

Margit királyné apródja, Urbain érkezik, hogy úrnője levelét kézbesítse Raoulnak, akit őfelsége titkos találkára hív. Az urak egy csapásra hajbókolni kezdenek a szerencsés fiatalember előtt, akit bekötött szemmel vezetnek el a királynő színe elé.

II. felvonás

Margit királyné és udvarhölgyei élvezik a Chenonceau-i kastély buja ligeteit és a Cher folyó hűs vizét, míg Urbain vágyakozó szemmel nézi a szép királynőt. Margit kedvenc udvarhölgye, Valentine érkezik vissza Touraine-ből, miután a királynő utasítására felbontotta jegyességét Nevers-rel. Margit terve ugyanis az, hogy a protestánsok és a katolikusok közti békét két friggyel pecsételje meg: Valentine és Raoul házasságával, és a protestáns navarrai Henrikkel kötendő saját nászával. A királynő egyedül fogadja Raoult, és közli vele, hogy a béke érdekében el kell vennie legfőbb ellensége, Saint-Bris gróf lányát. Raoul meghajlik a királyi akarat előtt. Bevonulnak a protestáns és katolikus előkelőségek, akiket Margit hívott tanúul: Saint-Bris, Raoul és a többi úr esküt tesz a békére. Ezután bevezetik a menyasszonyt, akiben Raoul döbbenten ismer rá szerelmére, akit Nevers-nél is látott: sértve jelenti ki, hogy ezt a hölgyet nem hajlandó feleségül venni. Mivel a királynő megakadályozza, hogy Raoul és Saint-Bris ott helyben párbajra keljen, a két ellenfél későbbre halasztja a bosszút.

III. felvonás

Párizsban a Pré-aux-Clercs-en sétálgatnak a párizsiak: a hugenotta katonák szilaj dalolását katolikus zsoltár szakítja meg: Nevers és Valentine esküvői menete tart a közeli templom felé. A szertartás után Nevers távozik, hogy imádkozó arájáért később pompával térjen vissza. Miután Marcel kézbesíti Saint-Bris-nek Raoul párbajra hívó levelét, Maurevert, egy katolikus úr arra buzdítja Saint-Bris-t, a párbajt használják ürügyként egy Raoul elleni merényletre. Megkondul a takarodót jelző harang: a tér kiürül, csak a gazdáját féltő Marcel marad. Imái végeztével Valentine lép ki a kápolnából, aki titokban kihallgatta apja és Maurevert Raoul ellen szőtt tervét. Észreveszi Marcelt, aki nem ismeri fel őt; lelkére köti, hogy ne engedje gazdáját párbajozni, majd távozik. Raoul, Saint-Bris és a párbajsegédek érkeznek a megbeszélt helyre. Marcel lép gazdájához, hogy figyelmeztesse a hölgy intelmére, de Raoul nem hajlandó elállni a viadaltól. A párbaj kezdetét veszi, és nem sokkal később Maurevert jelenik meg két fegyveressel: kapva kap a helyzeten, hogy Marcel jelenlétével a protestánsok látszólag túlerőben vannak, és árulást kiált. Marcel a közeli kocsmából szólítja a protestáns katonákat, és a katolikusok is a térre rontanak – a két ellenséges tábor veszekedésének csak a királynő megjelenése vet véget. Margit magyarázatot követel. Marcel felfedi, hogy egy titokzatos hölgy intette Saint-Bris-ék merényletére; fel is ismeri a tömegben a hölgyet: Valentine az. Saint-Bris döbbenten tekint lányára, aki elárulta őt, Raoul pedig megtudja, hogy Valentine szereti őt, s a lány Nevers-nél csak azért járt, hogy jegyességét felbontsa. Raoul Valentine kezéért könyörög Saint-Bris-nek, aki diadalittasan közli vele: a lány reggel óta már Nevers felesége. Az ifjú férj ekkor jelenik meg díszes kíséretével, hogy aráját otthonába vigye. A nászi körmenet boldog énekébe a katolikusok és protestánsok bosszúszomjas szólamai vegyülnek.

IV. felvonás

Nevers gróf párizsi házában Valentine búslakodik. Váratlanul Raoul jelenik meg, hogy utoljára láthassa szerelmét. Nevers és Saint-Bris közelgő léptei hallatszanak, és Valentine elrejti a férfit. Saint-Bris tárja a katolikus urak elé a király anyjának, Medici Katalinnak utasítását, miszerint aznap éjfélkor végzetes támadást indítsanak a mit sem sejtő hugenották ellen. Nevers az egyetlen, aki becstelenségnek tartja a merényletet, és megtagadja a részvételt. Saint-Bris kivezetteti vejét, majd ismerteti a merénylet részleteit: amint a Saint-Germain harangja elüti az éjfélt, megölik a hugenotta fővezért, Coligny admirálist, és lemészárolják a protestánsokat. Három szerzetes megáldja az összeesküvők tőreit. Miután az urak kivonulnak, Raoul előbújik rejtekhelyéről. Valentine könyörgése sem tudja visszatartani attól, hogy testvérei megmentésére siessen.

V. felvonás

1. kép – A Nesle Palotában gyűlt össze az összes protestáns kiválóság, hogy Margit királynő és navarrai Henrik esküvőjét ünnepeljék. A báli forgatagban hallani az éjfélt elkongató harangot. A véres ruhájú Raoul hozza testvéreinek a merénylet hírét: Coligny halott, a protestánsokat halomra ölik az utcákon. Bosszút kiáltva rohannak el a férfiak. 

2. kép – Ugyanazon az éjjelen Raoul egy temető kertjében talál rá a sebesült Marcelre. A szomszédos templom a protestánsok utolsó menedéke. Valentine jelenik meg: Raoul megmentésére jött. Ha Raoul áttér az ő hitére, a királynő megmenti őt, és egymáséi lehetnek, hisz férje, Nevers életét vesztette a szörnyű öldöklésben, melyben a protestánsok oldalán harcolt. Raoul képtelen erre, ezért Valentine úgy dönt: ő lesz hát protestánssá, hogy Raoul hitvese lehessen. Miközben a protestáns asszonyok imádkoznak a templomban, Marcel megesketi a párt. A katolikus gyilkosok betörnek a templomba, és lemészárolják az ott bújó protestánsokat, majd megtérésre szólítják fel Marcelt és a szerelmeseket, akik megtagadják azt.

3. kép – Később az éjszaka folyamán katolikus gyilkosok járják Párizs utcáit, élükön Saint-Bris-vel. Valentine és Marcel támogatja a halálosan megsebesített Raoult. Amikor a gyilkosok tüzet nyitnak rájuk, Valentine holtan esik össze. Saint-Bris döbbenten ébred rá, hogy saját lányát ölte meg. Az esküvői bálból hazatartó királynő halad el a színen, és elszörnyedve veszi észre Valentine holttestét. A katolikusok vérszomjas kiáltása zeng az éjben.