Háború. Három gyerek megszökik a javítóból - a bombázást csak ők élték túl. Véletlenül.
Hozzájuk szegődik egy kisfiú - szüleit elhurcolták. Majd egy kislány és a bátyja - ők lemaradtak a marhavagonból.
Még egy gyerek. Meg még egy, és még kettő, még egy, még egy, még egy... Valahonnan előbukkannak, kimásznak, megmenekülnek, világgá szaladnak. Valami megfoghatatlan, valami megmagyarázhatatlan hajtja őket a bizonytalan felé. Menekülnek az öldöklés elől, egy kegyetlen világból, ami csaknem felnőtté változtatta őket. Félnek, de gyűlölnek is, szeretetre vágynak és nem bíznak senkiben - még önmagukban sem. Lopnak, fosztogatnak, halott lábáról húzzák le a cipőt, vádolnak és vádoltatnak. Kis híján ölnek is...
Egy háború. Talán a vége. Bolyong egy csapat gyerek az utakon, nem tehetnek mást. Élni akarnak, enni akarnak. Mennek az úton - és közösséggé válnak.
Radványi Géza csodálatos története a kiszolgáltatottságról, emberségről, és az embertelenségről.
A film születése után ötven évvel Dés László dallamot ajándékoz a gyerekeknek, ahogyan Simon Péter tette azt egy hűvös tavaszi délelőtt, valahol egy romos kastélyban, valahol egy domb tetején, valahol Európában.