Egy darab sín, amelyről még senki nem tudja biztosan, hová vezet. És körülötte egy egész ország... Állunk a peronon, várunk, a vonat persze késik, és a mindennapi rohanást hirtelen megszakító rövid szünetben kénytelenek vagyunk körül nézni ebben a XIX. század végén épült gyönyörű csarnokban.
Hatalmas káosz tárul a szemünk elé. Fülsiketítő a zaj, szemünket vakító színes fények szennyezik, kevés a hely, nagy a tülekedés, elcsípünk egy-egy kihallatszó rövid beszélgetésfoszlányt, de a bennük felvillanó komikus vagy tragikus történetek, melyek egy óriási mozaik apró darabkái csupán, rendszerint töredékek is maradnak, de úgyis sejtjük mindnek a végét… És ha szerencsénk van, a gomolygó tömegben nem lopják el a pénztárcánkat, nem lejmol le erőszakosan egy kolduló embertársunk, próbára téve szociális érzékenységünket, nem borul ki váratlanul a bőröndünk, és tartalma nem keveredik el a mindent elborító, egyre növekvő mocsokkal és szemétrengeteggel…
Az évszakok közben össze-vissza múlnak. Nyárra tél, télre ősz következik, és a tavasz is mindössze egyetlen nap. Nyilván a klímaváltozás miatt. És akkor még nem beszéltünk a globalizációról, meg az üvegházhatásról… Mi meg csak állunk nem törődve semmivel a peronon, és kivételesen tisztán érzékeljük az idő múlását. Egyre nyugtalanabbul figyeljük a fejünk fölött lebegő óra mutatóinak billenését, és nemcsak az hasít belénk, hogy el fogunk késni valahonnan, talán már el is késtünk, hanem hogy elszalasztottuk életünk fontos pillanatait, hogy nem időben figyeltünk oda valamire, nem csókoltunk meg valakit, akit szerettünk volna, hogy nem vettük észre, és a nagy sietségben teljesen rossz vágányra kerültünk, és közben kitört a nyár, és ránk melegedett a téli kabát… És már a váróterem is megtelt, úgyhogy nem tehetünk mást, minthogy igénybe vegyük az állomás számunkra egyetlen elérhető szolgáltatását, és csomagjainkkal együtt bezárjuk magunkat is a csomagmegőrző egyik apró cellájába, és várjunk türelmesen, amíg egy másik, ismeretlen cél felé induló vonatra végre talán felszállhatunk.

Hársing Hilda