Maro – Róma. Egy férfi- és egy városnév azonos betűkből. Talán önkéntelen a reneszánsz-kori jeles horvát költő-vígjátékíró, Marin Držić szójátéka, talán mégsem. Összekötő kapocs bizonyosan mutatkozik: a dúsgazdag dubrovniki kereskedő ötezer dukátja, amely Maro fia nagyvérű természete folytán szétgurul és kámforrá lesz az örök város falai közt. Hallgasson-e az öreg, de tapasztalatlan apa a nála ifjabb vállalkozói nemzedék hangadóinak tanácsára, s bocsássa némi tőkével próbaútra egyetlen gyermekét, vagy várassa veszteg, amíg elérkezik számára az öröklés rendes ideje? Az egyébként módfelett fösvény Dundo apuka reformszülőként cselekszik, részlegesen kistafírozza Marót, az ifjú vőlegény azonban rögtön az első elágazásnál letér az üzleti tervben rögzített pályáról: a pénz szorgos fiaztatása helyett kéjjel tévelyedik bele a vonzó idegen világba. Szerelemre lobban a város első kurtizánja iránt, három évig életjelt sem ad magáról. Rossz hírek viszont érkeznek felőle, ezért előbb Dundo, majd a férfiruhát öltő menyasszony a nyomába ered.
Držić háromféle dubrovnikit ismer: az otthonülőt, a Rómába származottat és azt, aki éppen Rómába tart. Álmaik vágyott-rettegett birodalma a város, amelyet Vidnyánszky Attila rendező színpadán a tortaszeletekké aprított Colosseum fél karéja jelez. A tortán Hieronymus Bosch szimbólumai a díszítőfigurák, utalásként azokra a fából faragott papagáj-, majom-, béka-, szamártestű és kecskelábú lényekre – a kullancs-emberekre – akikről előszavában a magát nagy indiai varázslóként bemutató teátrista beszél, mélyebb tanulságként ajánlva a nagyérdemű publikum figyelmébe a vidám történetet.
A Csokonai Színház előadása a fergeteges bohózat és a keserédes komédia hangnemét váltogatja. Követi az író vitriolos társadalomrajzot adó szövegét, ugyanakkor rengeteg játékkal dúsítja fel, s teszi XXI. századivá a történetet. Egy olyan világ tárulkozik elénk, amelyben az önzés természetes létforma, amelyben minden cselekvés a fogyasztásra irányul. A reneszánsz fogyasztói társadalom karikatúrája a trendi létünkkel szembesít. A nemes emberi vonásokat csírájukban elfojtó közegből, a játék a menekítő út. Vidnyánszky színpadán, az első pillanattól a fanyar happy endig, a játék mindenhatósága érvényesül.