A színház volt már vallási ceremónia. Volt már politikai fórum. A nép hangja. Királyok kedvtelése. Propaganda. Oktatási eszköz. Sznob értelmiségiek szellemi maszturbációs kukkoldája. Üres szórakoztatás. Időtöltés, ha épp nem megy semmi jó a moziban. Pártok palotája. Randihely. Mígnem eljött a k2 Színház előadása az Átriumban, ami mindez együttvéve, sőt még jóval több is, de legalább annyira értelmetlen. Vagy mégsem?

Mi van, ha egy előadás képes megváltoztatni mindent? Ha nem is tudunk róla, de minden eddigi színházművészeti megmozdulás egy bizonyos irányba mutatott: az első eljövetel felé, a reveláció színháza felé, a megkérdőjelezhetetlen és aktuális tudásunk szerint felfoghatatlan és elképzelhetetlen közösségi megmozdulás felé, amely meghatározza