Írások

A fotográfia-alapú „tanulás” korábban, a 19-20. század lassabb tempójában több generáción átívelő paradigmaváltást hozott. Ennek során az új fotográfiai, nyomdatechnikai lehetőségek még a felhasználók életciklusaival harmóniában fejlődtek. Három-négy generáció volt képes az oktatásban lényegében ugyanazt az alkalmazott képhasználatot, képnyelvet művelni.
A 2. Fotóművészeti Nemzeti Szalon kurátora, Haris László fotóművész és társkurátora, Bán András művészetörténész - a fent körülírt változások közepette - 208 művészt kértek fel arra, hogy vegyen részt egy-egy, az utolsó 5 évben készült fotóval vagy sorozattal. Így többszáz munka látható a végre nem csak digitális Műcsarnok-látogatáson. A műcsarnoki Szalonok közönségsikerének titka a képekkel folytatott párbeszédben lehet, amit a szalon típusú kiállításon látható, befogadható fotográfiák mindenképpen ígérnek. A képi, minőségi áll szemben a fotóhasználat elképesztő - képi bölcsességet nélkülöző - áradatával szemben. A szakma pedig az összetartozást ünnepelheti - a közönség számára élményt kínáló formában.