Játszottad már az öreg hölgyet, aki a te esetedben nem is öreg?
   –   Még nem. A darabot ismertem, s tudtam, hogy nem ez a fontos ebben a történetben. Tehát nem az a lényeg, hogy a hölgy öreg, az eredeti cím is A milliomosnő volt (Fáy Árpád fordítása, aki újrafordította a drámát, s akkor már Az öreg hölgy látogatása címet adta neki – a szerk.). Az öreg hölgy megjelölés arra utalhat, hogy ennek a nőnek az elmúlt években rengeteg tapasztalata, tudása és lehetősége összegyűlik, s az évtizedek elteltének fontos szerepe van abban, hogy abból a mániájából, hogy ő igazságot szolgáltat egykori szerelme, Alfred Ill (Gáspár Sándor) árulásáért, nem tud kiszakadni.

A rendező mesélte, hogy azért gondolt rád Claire Zachanassianként, mert tudta, hogy nem leszel egy iszonyú kemény öreg hölgy, ahogy általában megjelenítik a karaktert. S valóban, egyszer-kétszer akadsz ki erőteljesebben, különben nagyon kontrollált, visszafogott vagy.
   –   Szerintem ez a viselkedés Claire tervének nagyon fontos része. Pontról pontra kitalálja, hogy hogyan érkezik meg Güllenbe, s hogyan vezeti az orránál fogva a városkát egészen odáig, amíg az Arany apostolban azt nem mondja, hogy megkapjátok a milliárdot  –  egy feltétellel. Odáig miért lenne kemény? Odáig végig csali van. És utána se kell keménynek lennie, mert tudja, hogy működik a gépezet. Ez a nő már fiatalon Güllenben megtapasztalta, hogy hogyan viselkednek az emberek, amikor valakit ki lehet semmizni, meg lehet alázni, amikor egy ember sincs, aki azt mondaná, hogy ’ne csináljuk már ezt a fiatal kis csajjal’. Egyébként a saját életemben is megtapasztaltam hasonlót, csak nem ilyen keményen. Akkor rájöttem, hogy egy ilyen helyzetben tök mindegy, hogy jót csinálsz vagy rosszat, a környezeted úgy fog megítélni, ahogy azt az ő érdekei diktálják. Claire a bordélyházon és a sok hányattatáson keresztül egy olyan élettapasztalathoz és tudáshoz, valamint a pénz által olyan lehetőséghez jut, amivel bele tud nyúlni a rendszerbe, és biztos lehet benne, hogy sikeres lesz.

A dráma során jól visszafejthető az az út, ahogy a fiatal lányból milliárdosnévá érik Claire, annak összes hozadékával.
   –   S láthatjuk, hogy annak a fiatal lánynak a szerelembe vetett hite, az abban való álmodozása mellé társul – amit el is mondanak róla, s ez a mozgatórugója az ő személyiségének – egy erős igazságérzet. Hogy ne annak legyen mindig igaza, aki tehetős. Hogy attól, mert valaki plébános vagy polgármester, még hibázhat. Ne tussoljuk el a bűneiket, ne fényezzük a ballépéseiket. Tehát az, hogy igazságosan működjön a világ, benne volt abban a kicsi lányban, és emiatt akad be a lemez, emiatt nem tud túllépni a sérelmén.

Claire dúsgazdag, ő már megengedheti magának, hogy érdekelje az igazság. Dürrenmatt kegyetlenül rámutat az emberi természetre: a pénz mindent felülír, anélkül Claire sem tudná a tervét végrehajtani.
   –   Egyértelmű. Az igazság hajlítható, alakítható a pénz segítségével. Claire pontosan látja a mozgatórugókat: az emberek jólétben, szerelemben akarnak élni, s ezért manipulálhatók. Pénzzel a szándékokat és akaratokat irányítani lehet, mégpedig úgy, hogy az emberek észre sem veszik azt. Ez a nő elmegy Güllenbe, felír egy egyenletet, aztán hátradől. és ezzel még a morális felelősséget is letolja magáról látszólag.

A maga szempontjából igaza van.
   –   Nincs egy igazság, sok-sokféle igazság van. Az igazságérzékenységek és igazságakarások vannak kihasználva a pénz által. Claire az elképesztő mennyiségű pénzét egy kicsinyes, egyéni bosszú megvalósítására használja, ebben rejlik az ő kegyetlensége és cinikussága.

Szereted ezt a szerepet?
   –   Nagyon, sokféle színészi lehetőséget ad. Dürrenmattnak ezt az anyagát az abszurd drámákhoz sorolják, Bagó Bertalan rá is erősített a formalista üres térrel, a ledekkel, a kicsit elvont jelmezekkel. Meg van rajzolva egy ring, s ebben a ringben kell a darab törvényszerűségeinek megfelelni. Nagyon erős a dürrenmatti anyag mondanivalója, nézőként tudsz menni hol az egyik, hol a másik szereplővel. ’Én mit csinálnék egy ilyen helyzetben?’ – teheted föl magadnak a kérdést nem egyszer. S amikor ez megtörténik a nézőtéren, akkor a színház beteljesíti a legalapvetőbb és leglényegibb szerepét: morálisan érzékenyít, hogy odafigyelőbbek és felelősségteljesebbek legyünk egymás iránt.

A korábbi közös munkátok Bagó Bertalannal A Vágy nevű villamos, Tennessee Williams drámája, abban Blanche szerepét játszod.
   –   Azt 2019 tavaszán kezdtük el próbálni, közben balesetem volt, kórházba kerültem, végül is a harmadik kitűzött premieridőpontban sikerült bemutatni. Játszottuk néhányszor, a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a POSZT-ra is beválogatták 2020-ra, de a pandémia miatt az elmaradt, ma meg már POSZT sincs. Viszont kaptunk a beválogatásért pénzt, hogy meg tudjuk örökíteni az előadást. Ezt meg is tettük, nemrég vettük fel, így streamelve is látható, meg természetesen élőben is játsszuk.

Milyen előadásokban láthatunk még az évadban?
   –   Az eddig említetteken kívül játszom a Darvasi László, Závada Pál, Márton László és Tasnádi István által írott Az ember tragédiája 2.0-ban és a Radnóti Színházban Székely Csaba drámájában, a 10-ben, ami a 10 parancsolatot dolgozza föl. Viccesen szoktam mondani, hogy én vagyok a címszereplő, mert én vagyok a X.

Az előadás erejéig hazatértél a Radnótiba, hiszen a főiskola után ott kezdted a pályádat. Miért mentél el onnan?
   –   Átmentem a Székely Gábor-féle Új Színházba, s mikor ő az első négy év után nem kapta meg a lehetőséget a folytatásra, akkor lettem én szabadúszó. Mindkét színházzal szerencsésen alakult az életem. Odafigyeltek ránk, jó értelemben bábáskodtak felettünk, próbálták úgy tervezni a műsort, hogy amiről a színháznak beszélnie kell, az összepasszoljon azzal, hogy kik vannak a társulatban. 17 évig voltam szabadúszó. De a szabadúszós éveimben volt egy hét-nyolc év, amikor én nagyon erősen kötődtem a tatabányai Harsányi Sulyom László vezette Jászai Mari Színházhoz. Volt ott egy- mi csak így hívtuk – láthatatlan társulat, ahol évről évre nagyon szép és fontos munkák születtek. Szerintem ahhoz, hogy az ember tervezetten lépegessen előre, ahhoz egy csapathoz kell tartozni, és hiszem azt, hogy hosszú távon egy csapattal együtt dolgozva lehet jó dolgokat csinálni.

Hogy találtál ide Székesfehérvárra?
   –   Még a Szikora-féle vezetés előtt, Quintus Konrád idejében Valló Péter megrendezte a Mirandolinát, s ő hívott ide játszani. Amikor azt bemutattuk, már tudható volt, hogy Szikora János fogja megkapni a színházat, s ő látta is az előadást. Mondta is nekem, hogy szeretne engem leszerződtetni, csak én még 2013-ban az akkor 10 éves gyerekem miatt nem voltam arra felkészülve, hogy elmenjek vidékre. Aztán mégis felhívtam egy pár hónap múlva, hogy meggondoltam magam, de akkor már teljes volt a társulat. Mindenesetre jeleztem, hogy szívesen jönnék, ha úgy adódik. Szikora Jánossal korábban már dolgoztam a Radnótiban, akkor még itt volt László Zsolt, akivel együtt kezdtük a Radnótiban, Gáspár Sándorral már sokat játszottunk együtt filmen is, színházban is, de Egyed Attilát, Hargitai Ivánt is ismertem– kicsit úgy gondoltam, ide haza tudnék jönni. S aztán úgy alakult, hogy a 2015/16-os évadtól vagyok tagja a színháznak. Ez egy nagyon erős társulat, amire fajsúlyos előadásokat lehet építeni. Jól érzem magam itt.