Hírek
A projekt keretén belül, a Regisztrált Tehetségpont és Európai Tehetségpont minősítéssel rendelkező Osonó Színházműhelyt két tagja, Fazakas Misi és Mucha Oszkár színházi nevelési, önismereti, személyiségfejlesztő, csapatkovácsoló és főként színészmesterség és improvizáció műhelyfoglalkozásokat tartott. A képzés olyannyira jól sikerült, hogy a diákok kezdeményezésével egy színházi előadás alapötlete is megszületett.
A képzés első része, a járványhelyzet miatt online zajlott. Ennek az előkészítő szakasznak a főbb lépései az előadásban szereplő fiatalokkal közösen történt meg. Fontos szerep jutott az előadásban szereplő társadalmi és szociális problémák témáinak meghatározásának, annak a kutatói munkának, amely során a történetek gyűjtése és az interjúk készítése megtörtént. Szintén a fiatalok írták meg az adott témák és történetek alapján a monológokat, majd az ötletelés, a színházi formával való kísérletezés és a próbák egy része is online zajlott.
Ez a munkafázis zárult vasárnap a Sepsikőröspatakon megszervezett táborral, amelybe 23 erdélyi fiatallal dolgozott együtt az Osonó, köztük a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjaival is. A készülő előadás próbái és a színházi kísérletezés jó alkalomnak bizonyult, hogy a szakmai képzésen túl, a fiatalok megtapasztaljanak egy alkotói folyamatot, a maga örömeivel és nehézségeivel. A készülő előadásban pedig beszélni tudnak majd az őket érintő társadalmi és szociális problémákról úgy, hogy a felvetett témákkal kapcsolatban ne állást foglaljanak, hanem leginkább azt mutassák meg, hogy érdemes minden probléma mélyére leásni, belelátni, és az abból megszületett gondolatokkal kapcsolatban a nézőkkel közösen egy moderált interaktív beszélgetésben eszmecserét folytatni annak érdekében, hogy közelebb kerülhessünk a megoldásokhoz.
Az intenzív, elmélyült munka hatásosnak bizonyult és ezt a fiatalok alábbi visszajelzései is megerősítik:
„Úgy érzem hogy az ilyen táborokban nem csak szakmailag, hanem emberileg is rengeteget gazdagodunk. Nem csak azt tanuljuk meg, hogy hogyan adjuk át a mondanivalónk vagy milyen gesztussal fejezzük ki a legjobban érzelmeinket, hanem azt is, hogy bizalommal forduljunk az emberek fele és ne féljünk önmagunk lenni.” (Andi)
„Az eddigi táborokban szerzett tapasztalatom most is igazolta önmagát: szükségünk van egymásra, hogy megismerjük önmagunkat. A szakórák alkalmával vagy az esti beszélgetések során kapott visszajelzések ismételten hozzátettek az énképemhez, világlátásomhoz. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy a megnyert pályázatok lehetőséget kínálnak az intenzív szakmai fejlődésre, illetve a találkozás örömére.” (Jácinta)
„Ez a dràmatàbor egy igazi èlmèny volt, akárcsak a többi része a projektnek. Feltöltődtem lelkileg, sikerült megválnom bizonyos gátlásoktól, és a szakmai tapasztalataim is bővültek.” (Géza)
„A tábor számomra egy hét napos, sűrű fejlődési tömb volt. A napi két tréning koncentrációja a legjobb formánkat kívánta meg, s ezt egyre inkább elő is hozta belőlünk. A tréningeken kifáradtunk, s hogy a szünetekben a ,,munkatársainkkal s munkatársainkból" töltődtünk fel, erősebb s erősebb közösséggé alakított. A tábor lejártával pedig megújult ambicióval tértünk vissza a hétköznapokba.” (Péter)
A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, több hónapon keresztül zajló projekt a napokban egy táborral zárult.
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva