Hírek
A projekt keretén belül, a Regisztrált Tehetségpont és Európai Tehetségpont minősítéssel rendelkező Osonó Színházműhelyt két tagja, Fazakas Misi és Mucha Oszkár színházi nevelési, önismereti, személyiségfejlesztő, csapatkovácsoló és főként színészmesterség és improvizáció műhelyfoglalkozásokat tartott. A képzés olyannyira jól sikerült, hogy a diákok kezdeményezésével egy színházi előadás alapötlete is megszületett.
A képzés első része, a járványhelyzet miatt online zajlott. Ennek az előkészítő szakasznak a főbb lépései az előadásban szereplő fiatalokkal közösen történt meg. Fontos szerep jutott az előadásban szereplő társadalmi és szociális problémák témáinak meghatározásának, annak a kutatói munkának, amely során a történetek gyűjtése és az interjúk készítése megtörtént. Szintén a fiatalok írták meg az adott témák és történetek alapján a monológokat, majd az ötletelés, a színházi formával való kísérletezés és a próbák egy része is online zajlott.
Ez a munkafázis zárult vasárnap a Sepsikőröspatakon megszervezett táborral, amelybe 23 erdélyi fiatallal dolgozott együtt az Osonó, köztük a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjaival is. A készülő előadás próbái és a színházi kísérletezés jó alkalomnak bizonyult, hogy a szakmai képzésen túl, a fiatalok megtapasztaljanak egy alkotói folyamatot, a maga örömeivel és nehézségeivel. A készülő előadásban pedig beszélni tudnak majd az őket érintő társadalmi és szociális problémákról úgy, hogy a felvetett témákkal kapcsolatban ne állást foglaljanak, hanem leginkább azt mutassák meg, hogy érdemes minden probléma mélyére leásni, belelátni, és az abból megszületett gondolatokkal kapcsolatban a nézőkkel közösen egy moderált interaktív beszélgetésben eszmecserét folytatni annak érdekében, hogy közelebb kerülhessünk a megoldásokhoz.
Az intenzív, elmélyült munka hatásosnak bizonyult és ezt a fiatalok alábbi visszajelzései is megerősítik:
„Úgy érzem hogy az ilyen táborokban nem csak szakmailag, hanem emberileg is rengeteget gazdagodunk. Nem csak azt tanuljuk meg, hogy hogyan adjuk át a mondanivalónk vagy milyen gesztussal fejezzük ki a legjobban érzelmeinket, hanem azt is, hogy bizalommal forduljunk az emberek fele és ne féljünk önmagunk lenni.” (Andi)
„Az eddigi táborokban szerzett tapasztalatom most is igazolta önmagát: szükségünk van egymásra, hogy megismerjük önmagunkat. A szakórák alkalmával vagy az esti beszélgetések során kapott visszajelzések ismételten hozzátettek az énképemhez, világlátásomhoz. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy a megnyert pályázatok lehetőséget kínálnak az intenzív szakmai fejlődésre, illetve a találkozás örömére.” (Jácinta)
„Ez a dràmatàbor egy igazi èlmèny volt, akárcsak a többi része a projektnek. Feltöltődtem lelkileg, sikerült megválnom bizonyos gátlásoktól, és a szakmai tapasztalataim is bővültek.” (Géza)
„A tábor számomra egy hét napos, sűrű fejlődési tömb volt. A napi két tréning koncentrációja a legjobb formánkat kívánta meg, s ezt egyre inkább elő is hozta belőlünk. A tréningeken kifáradtunk, s hogy a szünetekben a ,,munkatársainkkal s munkatársainkból" töltődtünk fel, erősebb s erősebb közösséggé alakított. A tábor lejártával pedig megújult ambicióval tértünk vissza a hétköznapokba.” (Péter)
A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, több hónapon keresztül zajló projekt a napokban egy táborral zárult.
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva