Pályája során számos rangos elismerést vehetett már át Barta Dóra, színházunk balett-tagozatának, a Kecskemét City Balettnek a művészeti vezetője. A Harangozó Gyula-díjas, Seregi László-díjas, Magyarország Érdemes Művésze címmel és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett művész ezúttal a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja lett. 

Ez az elismerés egy különleges helyet foglal el Barta Dóra szívében, hiszen a jelöltekre egy szakmai zsűri tesz javaslatot, a végső döntés azonban a közönség szavazatai alapján dől el. „Már a jelöltek közé kerülés is örömet okozott, amikor pedig megtudtam, hogy a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választottak a nézők, egyszerre töltött el a meghatottság és a hála érzése. Ez nem csupán egy elismerés számomra, hanem egy visszaigazolás arról, hogy a munkám, a színpadon töltött évek és a közönséggel való találkozások valóban nyomot hagytak mások életében. Érezhető egyébként, hogy sokan vannak a díj mögött, ettől valahogy más ereje van, máshogyan hat rám. Arra emlékeztet, hogy minden egyes előadás, minden próba és minden apró gesztus része annak a láthatatlan szövetnek, amely összekapcsol művészt és közönséget. Ez a megtiszteltetés számomra örök emlék, és olyan erőforrás, amelyből újra és újra meríthetek a jövőben is. Ez az elismerés egy nagyon szép kezdeményezés, és ezáltal egy igazán rangos közösségbe kerülhettem, amiért nagyon hálás vagyok” – emelte ki Barta Dóra, akihez a díj hírére özönleni kezdtek a gratulációk, a sok kedves, szeretetteljes, támogató üzenet, ami nagyon jólesett a balett-tagozat vezetőjének. „Ez a díj nekem a kézzelfogható kapcsolatokról tett tanúbizonyságot. Fontos visszajelzés, hogy milyen sokan vannak körülöttem, akik tisztelik azt a munkát, amit eddig elvégeztem.”

Az elismerés egy nagyon sok összetevős pályának a visszaigazolása. Nem csupán Barta Dóra táncművészi és koreográfusi teljesítményének szól, hanem annak a színes és gazdag életútnak, amin jár. A munkája különböző területeit nem lehet könnyen szétválasztani, ugyanis szoros szálakkal fonódott össze az életével.  „Számtalanszor felteszik a kérdést, hogy lehet ezeket a feladatokat egyszerre csinálni. Szerintem bennem pont ez a különleges, hogy sok tevékenység, feladattípus hat egyidejűleg egymásra, ebben a szinergiában a folyamatok egymást erősítik, és pozitív, többlethatás jöhet létre. Sokszor éppen ettől más a szemléletmódom. Szeretek innoválni, újat teremteni, valami eredetit készíteni. A kreativitás kiterjeszthető az élet teljes egészére, és mindig is az érdekelt, hogyan lehet a semmiből valamit teremteni.”

Az edukáció is rendkívül fontos része Barta Dóra életének. Azzal a művészi attitűddel dolgozik, hogy nem őrzi meg a tudását magának, hanem átadja a következő generációnak. „Az edukáció már fiatal táncművészként is foglalkoztatott. Nekem mindig fontos volt, hogy ha egy műhelyben hozzám kapcsolódik egy táncművész, akkor a tudásátadásnak minden formáját maximálisan kihasználhassam. A táncművészek, akik úgy döntöttek, hogy kapcsolódni szeretnének a munkámhoz, egytől-egyig nagyon sokat fejlődtek, és boldogsággal tölt el, hogy közülük sokan váltak mára meghatározó táncművészekké. Nem titkolt célom, hogy tudatosítsam a fiatalokban, hogy nagyon rövid ez a karrier, éppen ezért érdemes tudatosan megélni. Ez a tudatosság egy táncművésznél nem mindig kapcsol be magától, mert a pillanatnak, az adott feladatnak él. Azonban nagyon rövid idő után eljön az a pont, amikor a test már elfárad, és a feladatot nem olyan minőségben tudja ellátni, ahogyan azt szeretnénk. Azt gondolom, ha valaki tervezettebben és tudatosan nagyon sokat tesz érte a kezdetektől, akkor egy karrier nagy ívű és gazdag lehet.” 

A balett-tagozat vezetője elárulta, amikor egy új koreográfiát készít, sokféle hatás elindíthatja az alkotói útkeresést. Sokszor egy zene vagy éppen egy irodalmi mű az, ami ihletforrásul szolgál. Nagyon erősen forráskereső, szeret egy adott téma mélyére menni, nagyon sok információt begyűjteni, és egyszer csak összeáll benne egy új kép. „A Carmina Burana, egy elképesztően energikus zenemű, amit kiegészített az, hogy a próbafolyamat során egy megrázó esemény történt a táncteremben. Ez a pillanat egyszerre hozta közel a szerencse és az égi oltalom érzését bennem. Az erős életigenlés és a szerencse közti kapcsolatot éreztem meg akkor, és ebben a nagyon furcsa lélektani helyzetben hoztam létre azt a művet, szorosan összekapcsolódva a csodálatos táncművészekkel, aminek minden egyes másodperce önazonos lett. Nagyon közel áll hozzám az Anna Karenina is, ahol az irodalmi mű mély elemzése volt számomra fontos. Azt szerettem volna, ha a magával ragadó érzelem és feszültség ereje hatja át az előadás minden mozzanatát. Ebben az olvasatban a szerelmi történet mellett hasonló fontossággal és erővel bír az a szál is, hogy Anna Karenina nemcsak feleség, hanem anya is. A női létezés egyik legfontosabb ajándéka az anyaság, így válik Anna szenvedélyes és személyes drámája igazán összetetté és megrázóvá. Sokak számára ez az előadás jelentette a megértését annak, hogy szavak nélkül is milyen gazdagon lehet „beszélni”. A makrancos hölgy pedig inkább egy önreflexió. Shakespeare vígjátéka sokak által ismert, de a darab sötétebb, tragikus oldala is hangsúlyossá válik a rendezői kérdésfelvetésben. Vajon a címszereplő ténylegesen elveszíti az autonómiáját a „megtörésben”, vagy inkább új erőre talál az alkalmazkodás stratégiájában. Életemben először hoztam létre olyan művet, amiben ilyen mértékben érzem benne magam. A makrancos hölgynek nem a párkapcsolati attitűdjét próbáltam kibontani, hanem számomra az egyén szabadságának és lehetőségeinek elvételéről szólt egy adott közegben ez a darab, és egy univerzálisabb térbe helyeztem át.”

Barta Dóra nem csupán azzal a céllal érkezett Kecskemétre, hogy meghonosítsa a városban a táncművészetet, hanem az volt a szándéka, hogy nagyon megszeresse a közönség ezt a műfajt. „Lehetnék csak alkotó, vagy lehetnék csak egy koreográfus, de érdekelt a kihívás egy új tánctársulatot építeni, hiszen a társulati gondolkodás biztonságot, művészi állandóságot és közösségi erőt ad egy színháznak. Szerettem volna, hogyha a színházban a tánctagozat a legmagasabb minőséget képviseli. Az első pár évben nemzetközi projekt valósulhatott meg, a szakma kiemelt figyelmét élvezhettük, eljutottunk oda, hogy a helyi értéktár része lett a Kecskemét City Balett, ami ilyen rövid idő alatt egy nagyon komoly eredmény és elismerés. Mára kialakult az a közönségbázis, akik kedvelik a tánc nonverbális kapcsolatteremtését. Szavak nélkül is tudunk olyan katartikus élményeket adni a nézőknek, ami nem könnyen megismételhető. Úgy látom, hogy ez a folyamat itt, Kecskeméten nagyon jól sikerült.”