New York és Velence, Makovecz és Finta, Szalay Lajos és Kubrick, Hamlet és Brecht… időben és térben is sokfelé kalandozunk a képzőművészeti, építészeti, fotós, film- és színházkritikai írásokat, kultúrtörténeti tanulmányokat kínáló kötet lapjain. Szegő György személyes hangvételben, ugyanakkor széles és alapos műveltséggel kalauzolja el az olvasót a művészetek világában, kortársak és nagy elődök, színházi előadások, kiállítások, épületek és eszmetörténeti korszakok sokaságát vonultatva fel, mégis közérthető és élvezetes módon. Kutató attitűdje az adott témákon túlmutatva ember és művészet viszonyának lényegét: a harmóniát keresi.

Szegő építészeti és iparművészeti tanulmányai után tervezőként működött, majd 1976–78 között szcenikus-főmérnök volt a Budapesti Szabadtéri Színpadon, ahol közreműködött az új nézőterek és a szcenikai rendeltetésű építészeti keret megújításában – itt debütált díszlet-jelmeztervezőként. Ezután a kaposvári Csiky Gergely Színház ’70-es ’80-as évekbeli aranykorának nemzetközi hírű látványtervezője lett, a színház egyik legnagyobb sikerének, az 1982-ben a BITEF fődíját elnyert Marat/Sade előadásnak díszlettervezője. A produkció 1983-ban Novi Sadban kollektív ezüstérmet kapott. 1990–93 között a Győri Nemzeti Színháznál, majd 1994–95 között a Szolnoki Szigligeti Színháznál tervezett. 1989-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola Látványtervező szakán mester, 1992-től 1999-ig a Látványtervezők Kamarájának (később Társaságának) elnöke. 1995-ben Jászai-díjjal tüntették ki, 2002-ben elnyerte a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetést. Máig rendszeresen publikál színházi írásokat, 2014 óta a Műcsarnok művészeti vezetője.

Szegő György immár harmadik válogatott cikkgyűjteményével jelentkezik, ezúttal az MMA Kiadó gondozásában. A két korábbi kötet a ’80-as, ’90-es években, valamint az ezredforduló körül publikált művészeti írásaiból válogatott. A most megjelent összeállítás külön fejezetet szán a képzőművészeti, építészeti, fotóművészeti, színházi kritikáknak, kultúrtörténeti kritikáknak és esszéknek, a kultúrpolitikai koncepcióknak, valamint a Velencei Biennálékat bemutató cikkeknek. Külön fejezetet alkotnak azok a tanulmányok, melyeket a Műcsarnok művészeti vezetőjeként, az intézmény kiállításainak kurátoraként írt. A kötetben szereplő színházi írások az elmúlt két évtizedben a Katona József Színházban, a Nemzeti Színházban, a Stúdió K-ban, a Szkéné Színpadon, az Új Színházban és a Vígszínházban bemutatott előadásokról írt recenziókból nyújtanak egy átfogó válogatást.

A kötet címe egy építészeti műszóra utal: a műleírás az építészek által a tervekhez mellékelt szöveges útmutató. A szerző ars poeticájában a művészet a harmónia ura, amelynek megőrzésében az építészet és a társművészetek művelőinek ma minden eddiginél nagyobb a felelőssége. Bevezetőjében így fogalmaz: „Az ógörög arkhitekton kifejezés összetett jelentésű fogalom.  Előtagja uralkodót, utótagja ácsmestert jelent. Egymástól távol álló tevékenységek, de összefűzve ez az etimológia az építészet varázserejét is érzékelteti. Kell ez a bűverő, mert az ókorban az architektúra még cselszövést is jelentett. Ma ezt az egész világot átszövő, fenyegető mellékhatást magának az építészetnek kell elhárítania, a művészek segítségével. A legszélesebb értelemben: az alkotó- és előadóművészeteknek együttes dolga ez, és ez nem is kevés.”