Hírek
Ötven éve a pályán, s ugyanennyi ideje a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban ragyog Sirkó László csillaga, aki nem csupán színművészként bizonyította már tehetségét és odaadását a kultúra iránt, hanem számos más területen is. „A kultúrába sok minden belefér. Ami az én feladatom, és amihez értek, azt megpróbáltam jól csinálni. Az ötvenedik évemet töltöm ezen a pályán, számos olyan akadály jött szembe, amit magamnak kellett megoldanom. Férfiasan bevallom, mindig az volt a könnyebb, amikor nem számíthattam senki másra, mert olyankor az ember tudja, hogy a feladat az övé” – vallja Sirkó László.
Elárulta: volt szerencséje és szeretett is idősekkel dolgozni, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületébe a mai napig rendszeresen jár segíteni, de korábban vezetett színitanodát is. Valódi szívügyét azonban munkája mellett legfőképp a gyermekek jelentik.
„Azok a harcosok, akik még tevőlegesen értenek is hozzá, vagy ha nem is értenek, a lelkük ráviszi őket, hogy tegyenek a Kecskeméten élő emberekért. Nem feltétlenül kell ehhez színésznek lenni, hiszen a pedagógusok vagy a teljesen más oldalról ifjúsággal foglalkozó szakemberek mind életvitelszerűen és folyamatosan egy város kultúrájáért dolgoznak” – fejtette ki.
Sirkó László szerint a színház is szívügy – egy halálig tartó szívügy méghozzá. Az embernek ugyanis bármi gondja akad, esze ágában sincs kihúzni magát alóla, helyette igyekszik elvégezni a feladatát, amíg csak bírja a fizikuma és a lelke. Jobbára: amíg az ember meg tudja tanulni a szöveget és le tudja járni, amit a rendező kér tőle, azaz el tudja látni a darabon belüli feladatát, addig vágyik a színpadra. „Egyértelműen a színház is egy szívügy, és van még számos más, de aki nem fedezi fel a gyerekekkel való foglalkozásban a szívügyet, az igazán nagy bajban van” – hangsúlyozta. Ő többek között éppen az ifjúság miatt vágyik vissza újra és újra a színpadra: szereti a fiatalokat, élvezettel nézi, amit csinálnak, próbál tanulni tőlük és tanítani őket. Lehetőségei szerint igyekszik együtt élni a társulatával.
„A mi feladatunk megmutatni a fiataloknak, mennyi lehetőség áll előttük, majd segíteni nekik a választásban, végül pedig támogatni őket abban, hogy elérjék a célt és hosszú éveken keresztül hatékonyan gyakorolják a szakmát. Hát ez a titok” – árulta el. Állítja: a gyerekek bizonyos korosztályban rendkívül lelkesek, a képességesség pedig Isten kegyelme. Nem mindenki egyforma, de meg kell próbálni felkelteni az érdeklődésüket. Nem véletlen, hogy Sirkó Lászlót a gyerekek felé terelte az élet – számos területen gyűjtött tapasztalatot, amit igyekszik közreadni.
„Immáron huszonnyolc éve fut az én kezem alatt és díszíti a palettát a Gyermekek a gyermekekért gála, épp ezért pontosan látom, hogy dolgoznak ezek a műhelyek: az iskolai intézmények, illetve a független csoportok, vezetők és beosztottak, illetve maguk a gyermekek” – folytatta. „Nagy kihívás, rettenetesen nehéz létrehozni, ezt határozottan mondhatom, de igazi öröm számomra és hiszem, hogy idén ennek a rendezvénynek köszönhetem ezt a kitüntetést. A városi közalapítvány díjazottja vagyok, így ezúton is köszönetet mondok érte, hogy észrevették a munkámat és a szeretetemet.”
Hangsúlyozta: a kitüntetések és díjak mindig jólesnek az embernek. Egyfajta értékelésre ugyanis mindannyiunknak szüksége van. „Az embernek kell, hogy tudja, becsülik valamire, jó irányba tart és szükség van rá. Amikor az ember már ennyi ideje űz egy szakmát, mint én, igenis hallani szeretné, hogy: igen, még kellesz! A direktornak és a főrendezőnek is az a feladata, hogy feladatot adjon, hogy általa az ember fontosnak érezze magát és tudja: várják még a színpadra. Máskülönben miért él egy színész? Itt, ebben a házban, ebben a csodában, ebben a gyönyörűségben, ebben az ékszerdobozban vagyunk igazán valakik” – zárta megható sorokkal gondolatait Sirkó László, a 2023-as év Kecskemét Kultúrájáért Díjjal kitüntetett színművésze.
-
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György -
Interjúk
„Mindig egy lépéssel a világ változása előtt” – interjú Balázs Attila fesztiváligazgatóval a TESZT 15 évéről
Tizenötödszörre vázolt sűrített képet az elmúlt egy év valóságáról, a világ aktuális állapotáról a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó – TESZT. Honnan indult, és merre tart a seregszemle – erről kérdeztük Balázs Attila fesztiváligazgatót, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vezetőjét.