Pokol lehetett megélni, nézni is döbbenet ezt az emberi drámát
F. Tóth Benedek írása az Indexen jelent meg A Díj című bemutatónk kapcsán. Köszönjük!
Lélekdráma. Megtörtént eseményeken alapul. Két ember barátságáról szól, olyanról, amiről talán el sem hisszük, hogy barátság, tán több is annál, miközben lehetne gyűlölet is. Ennyire erős emberi drámát csak a sors képes írni. És persze Cyril Gely drámaíró. A Díj című színdarabját, egy Nobel-díj, valamint Lise Meitner és Otto Hahn történetét Herendi Gábor rendezésében láthatjuk Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban.
A színdarab valójában két ember monológja. Mert bár Meitner és Hahn beszélget egymással, mégis mintha mindketten csak a magukét mondanák. Olyan párbeszéd zajlik közöttük, amit évek óta folytatnak egymás között, csak most jutottak el odáig, hogy egymás szemébe nézve is elmondják közös történetük személyes narratíváját.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Kétszáz éve Percy B. Shelley és felesége, Mary a baráttal, Lord Bayronnal írósdit játszottak. Mary 19 évesen így írta meg az ikonikussá vált Frankenstein regényt. Sok átdolgozás lett, hiszen a közönség szeret borzongani. Itt csak a 16 éven felül. Garai Judit és Hegymegi Máté új változata ma lényegében látványszínház.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
