Pokol lehetett megélni, nézni is döbbenet ezt az emberi drámát
F. Tóth Benedek írása az Indexen jelent meg A Díj című bemutatónk kapcsán. Köszönjük!
Lélekdráma. Megtörtént eseményeken alapul. Két ember barátságáról szól, olyanról, amiről talán el sem hisszük, hogy barátság, tán több is annál, miközben lehetne gyűlölet is. Ennyire erős emberi drámát csak a sors képes írni. És persze Cyril Gely drámaíró. A Díj című színdarabját, egy Nobel-díj, valamint Lise Meitner és Otto Hahn történetét Herendi Gábor rendezésében láthatjuk Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban.
A színdarab valójában két ember monológja. Mert bár Meitner és Hahn beszélget egymással, mégis mintha mindketten csak a magukét mondanák. Olyan párbeszéd zajlik közöttük, amit évek óta folytatnak egymás között, csak most jutottak el odáig, hogy egymás szemébe nézve is elmondják közös történetük személyes narratíváját.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével
Interjúk
Művészek írták
Interjúk
