Hírek
Idei második bemutatójára készül Orth Péter, a kecskeméti színház Latabár-díjas és Junior Príma-díjas színművésze. Orint alakítja, O’Neill Amerikai Elektrájában, a görög dráma gyökereire épülő, véres családi tragédiában. Az előadás bemutatója február 14-én lesz, a Ruszt József Stúdió Színházban.
− Melyek Orin főbb tulajdonságai, illetve milyen a kapcsolata a dráma többi szereplőjével? – kérdeztük Pétert.
− Orin éppen hazatér a háborúból, ahol fejsérülést szenvedett. Gyenge az idegrendszere, a háborús élet lelkileg és fizikailag is megviselte, maradandó nyomokat hagyva a személyiségében. A dráma előrehaladtával kiderül, hogy erős érzelem, már-már szerelem fűzi a saját édesanyjához. Az apjával ellenben terhelt a viszonya. Gyerekkorában keveset találkoztak, mivel az apa sokat volt távol a családjától, ám ha otthon is volt, akkor is rendkívül hideg volt hozzá és távolságtartó. Amikor Orin fiatal katonaként kikerült a frontra, az apja parancsoksága alá került, aki mindenből többet követelt tőle, mint bárki mástól. Hazakerülve Orin számos családi titokkal szembesül. Az anyja szeretőt tart, amit úgy él meg, hogy őt csalta meg. Ebben a labilis lelki állapotban, nővére tüzeli és kihasználja az indulatait, aki viszont az apjukat isteníti, és legfőbb célja megbosszulni az ellene elkövetett csalásokat. Orin belesodródik egy gyilkosságba, ami újabb tragédiához vezet. Ezt már nem tudja feldolgozni, ahogy azt sem, hogy kettéválik a család, és idővel egyedül marad. Nem marad senkije, aki az otthont, a biztonságot jelentené számára.
− Orint bántják, csalják, manipulálják, zsarolják a közvetlen családtagjai. Mi jelenthetne kiutat, mi oldhatná fel az életét tönkre tevő számos konfliktust? Nincsenek barátai, jóakarói?
− Orin féltékeny férfiként jelenik meg a színen. Reménykedik, hogy a pletykák hamisak, és szeretne hinni az anyja ártatlanságában. Ebben azonban csalódnia kell. Két személy, Peter és Hazel képviselik a normalitást a környezetében. Ők készek segíteni neki, és kivezetni abból az élethelyzetből, amiben vergődik. Hazel feleségül menne Orinhoz és rendes életet élne vele. Csakhogy a fiú képtelen titkolózni, nem tud úgy élni, hogy ne beszéljen a bűneiről és a valódi érzéseiről. Gyötri a bűntudat. Képtelen megállni Hazel tiszta tekintete előtt, legszívesebben mindent bevallana neki. Ehhez viszont nincs elég ereje. Hazugságban pedig nem tud együtt élni a lánnyal. Sokkal inkább a nővérével, Elektrával képzeli el a jövőt, aki minden titkát és szennyesét ismeri. Amikor nővére – egyben a gyilkosságra való felbujtója – is visszautasítja, Orinnak nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Nem tudja feldolgozni mindazt, ami vele történt. A gyilkosságokat és, hogy magát okolja anyja öngyilkosságáért.
− Először rendez Kecskeméten Horváth Csaba. Te korábban már dolgoztál vele. Hol és mit?
− Negyedéves voltam a színművészeti egyetemen, amikor az Ódry Színpadon rendezte velünk Karl Kraus: Az emberiség végnapjai című gigantikus hosszúságú drámájának adaptált változatát. Ez volt az egyik vizsgadarabunk, egy valódi mozgásszínházi produkció, amit nagyon szerettem.
− Horváth Csaba eredendően táncművész és koreográfus, lételeme a mozgás. Mennyire lopja bele a fizikai színházat az Elektrába?
− Ahogy haladunk előre, egyre inkább kerülnek az elődadásba mozdulatok, felnagyított gesztusok, pregnáns, kissé elnagyolt lelkiállapot-kivetülések. A megszokottnál stilizáltabb, absztraháltabb lesz az előadás, de szó nincs benne túlzott tánc- és koreográfia használatról.
− Az első bemutatód az Illatszertár volt ebben az évadban. Szerelmi történet, kedvelhető karakterek. Kit alakítasz benne?
− Kádár urat játszom, aki egy meglehetősen szélsőséges karakter. Izgalmas feladat számomra, mert pofátlanságával, gátlástalanságával és krakélerségével meglehetősen távol áll a hétköznapi karakteremtől, mondhatni az ellentéte annak.
− A következő feladatod Billy Bibbit lesz, a Száll a kakukk fészkére című színműben, Bagó Bertalan rendezésében. Várod?
− Izgalmasnak ígérkezik. A Száll a kakukk fészkére anno egy meghatározó filmélményem volt. Ez egy olyan mű, ami miatt színész akar lenni az ember. Szélsőséges emberi sorsok, nagy gondolatok, és olyan karizmatikus színészegyéniségek fémjelzik, akiket csak csodálni lehet. Annyira magával ragadott, hogy a színészfelvételire monológot is vittem belőle. Itt most Billyt fogom alakítani, a dadogó, anyja miatt traumatizált fiút, egy kimondottan érzelmes karaktert.
− A korábbi évadokban négy-öt bemutatód volt, idén három előadásban láthat a közönség. Ez összefügg azzal, hogy Budapesten élsz, hogy családot alapítottál, esetleg máshol is dolgozol?
− Ez így mind hozzájárult ahhoz, hogy idénre magam kértem kevesebb feladatot a színháznál. A párommal tavaly volt az esküvőnk, utána egy hosszabb nászútra mentünk. Plusz úgy volt, hogy elkezdek egy forgatást, ami sok időmet elvette volna. Utóbbi nem jött össze, de így legalább volt két hónapom pihenni, illetve berendezkedni az új otthonunkban.
− Bánovits Viviannéval korábban nyilatkoztátok, hogy mezítlábas, kiskápolnás esküvőt szeretnétek. Ilyen lett?
− Hála Istennek igen. Minden úgy sikerült, amilyennek megálmodtunk.
− Tavaly, A beszélő köntösben együtt játszottatok, szerelmespárt alakítottatok. Előtte, azóta volt már alkalmatok együtt dolgozni?
− Nem. Kivéve azt a monodrámát, amit rendeztem, és Vivianne játszotta. Jól tudunk együtt dolgozni. Remélem, hogy a jövőben minél többször lesz alkalmunk közös produkcióban részt venni.
Popovics Zsuzsanna
− Orin éppen hazatér a háborúból, ahol fejsérülést szenvedett. Gyenge az idegrendszere, a háborús élet lelkileg és fizikailag is megviselte, maradandó nyomokat hagyva a személyiségében. A dráma előrehaladtával kiderül, hogy erős érzelem, már-már szerelem fűzi a saját édesanyjához. Az apjával ellenben terhelt a viszonya. Gyerekkorában keveset találkoztak, mivel az apa sokat volt távol a családjától, ám ha otthon is volt, akkor is rendkívül hideg volt hozzá és távolságtartó. Amikor Orin fiatal katonaként kikerült a frontra, az apja parancsoksága alá került, aki mindenből többet követelt tőle, mint bárki mástól. Hazakerülve Orin számos családi titokkal szembesül. Az anyja szeretőt tart, amit úgy él meg, hogy őt csalta meg. Ebben a labilis lelki állapotban, nővére tüzeli és kihasználja az indulatait, aki viszont az apjukat isteníti, és legfőbb célja megbosszulni az ellene elkövetett csalásokat. Orin belesodródik egy gyilkosságba, ami újabb tragédiához vezet. Ezt már nem tudja feldolgozni, ahogy azt sem, hogy kettéválik a család, és idővel egyedül marad. Nem marad senkije, aki az otthont, a biztonságot jelentené számára.
− Orint bántják, csalják, manipulálják, zsarolják a közvetlen családtagjai. Mi jelenthetne kiutat, mi oldhatná fel az életét tönkre tevő számos konfliktust? Nincsenek barátai, jóakarói?
− Orin féltékeny férfiként jelenik meg a színen. Reménykedik, hogy a pletykák hamisak, és szeretne hinni az anyja ártatlanságában. Ebben azonban csalódnia kell. Két személy, Peter és Hazel képviselik a normalitást a környezetében. Ők készek segíteni neki, és kivezetni abból az élethelyzetből, amiben vergődik. Hazel feleségül menne Orinhoz és rendes életet élne vele. Csakhogy a fiú képtelen titkolózni, nem tud úgy élni, hogy ne beszéljen a bűneiről és a valódi érzéseiről. Gyötri a bűntudat. Képtelen megállni Hazel tiszta tekintete előtt, legszívesebben mindent bevallana neki. Ehhez viszont nincs elég ereje. Hazugságban pedig nem tud együtt élni a lánnyal. Sokkal inkább a nővérével, Elektrával képzeli el a jövőt, aki minden titkát és szennyesét ismeri. Amikor nővére – egyben a gyilkosságra való felbujtója – is visszautasítja, Orinnak nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Nem tudja feldolgozni mindazt, ami vele történt. A gyilkosságokat és, hogy magát okolja anyja öngyilkosságáért.
− Először rendez Kecskeméten Horváth Csaba. Te korábban már dolgoztál vele. Hol és mit?
− Negyedéves voltam a színművészeti egyetemen, amikor az Ódry Színpadon rendezte velünk Karl Kraus: Az emberiség végnapjai című gigantikus hosszúságú drámájának adaptált változatát. Ez volt az egyik vizsgadarabunk, egy valódi mozgásszínházi produkció, amit nagyon szerettem.
− Horváth Csaba eredendően táncművész és koreográfus, lételeme a mozgás. Mennyire lopja bele a fizikai színházat az Elektrába?
− Ahogy haladunk előre, egyre inkább kerülnek az elődadásba mozdulatok, felnagyított gesztusok, pregnáns, kissé elnagyolt lelkiállapot-kivetülések. A megszokottnál stilizáltabb, absztraháltabb lesz az előadás, de szó nincs benne túlzott tánc- és koreográfia használatról.
− Az első bemutatód az Illatszertár volt ebben az évadban. Szerelmi történet, kedvelhető karakterek. Kit alakítasz benne?
− Kádár urat játszom, aki egy meglehetősen szélsőséges karakter. Izgalmas feladat számomra, mert pofátlanságával, gátlástalanságával és krakélerségével meglehetősen távol áll a hétköznapi karakteremtől, mondhatni az ellentéte annak.
− A következő feladatod Billy Bibbit lesz, a Száll a kakukk fészkére című színműben, Bagó Bertalan rendezésében. Várod?
− Izgalmasnak ígérkezik. A Száll a kakukk fészkére anno egy meghatározó filmélményem volt. Ez egy olyan mű, ami miatt színész akar lenni az ember. Szélsőséges emberi sorsok, nagy gondolatok, és olyan karizmatikus színészegyéniségek fémjelzik, akiket csak csodálni lehet. Annyira magával ragadott, hogy a színészfelvételire monológot is vittem belőle. Itt most Billyt fogom alakítani, a dadogó, anyja miatt traumatizált fiút, egy kimondottan érzelmes karaktert.
− A korábbi évadokban négy-öt bemutatód volt, idén három előadásban láthat a közönség. Ez összefügg azzal, hogy Budapesten élsz, hogy családot alapítottál, esetleg máshol is dolgozol?
− Ez így mind hozzájárult ahhoz, hogy idénre magam kértem kevesebb feladatot a színháznál. A párommal tavaly volt az esküvőnk, utána egy hosszabb nászútra mentünk. Plusz úgy volt, hogy elkezdek egy forgatást, ami sok időmet elvette volna. Utóbbi nem jött össze, de így legalább volt két hónapom pihenni, illetve berendezkedni az új otthonunkban.
− Bánovits Viviannéval korábban nyilatkoztátok, hogy mezítlábas, kiskápolnás esküvőt szeretnétek. Ilyen lett?
− Hála Istennek igen. Minden úgy sikerült, amilyennek megálmodtunk.
− Tavaly, A beszélő köntösben együtt játszottatok, szerelmespárt alakítottatok. Előtte, azóta volt már alkalmatok együtt dolgozni?
− Nem. Kivéve azt a monodrámát, amit rendeztem, és Vivianne játszotta. Jól tudunk együtt dolgozni. Remélem, hogy a jövőben minél többször lesz alkalmunk közös produkcióban részt venni.
Popovics Zsuzsanna
-
Művészek írták
Kurázsi mama – háborúink krónikája
A 2022-es Bakkhánsnők kapcsán írtam Terzopuloszról, a rendezőről: „Berlinben, Heiner Müller korszakos színházcsinálóval indult a 70-es években. Vele hozta létre 1994-ben a Nemzetközi Színházi Olimpiát, amit a tervek szerint jövőre Magyarország rendez meg. Terzopulosz mostani rendezése jó előjel.” Az általa keltett előérzet beteljesedett. 2024-ben Kurázsi mama is olyan nagyformátumú előadás, ami többet jelent önmagánál. Szegő György -
Művészek írták
Pinokkió
A Vígszínháznál mese-musicalben Presser Gábor-Sztevanovity Dusán 35 éve töretlen sikerű A padlás musicalje a mérce. És ezzel is konferálták fel most a Karácsony előtt műsorra tűzött Pinokkiót. Szegő György -
Művészek írták
Abszurd királyság
A Műcsarnok abban a reményben vette fel idei programjába az Übü király drámához köthető, élményszerű ugyanakkor informatív tárlatát, hogy az a kánont szélesíti és bizonnyal „művészetet művészettel csináló” kiállítás. Új kutatásokat prezentál: látványos módon.