'Nagyon inspiráló, amikor ilyen közel ülnek a játékhoz'
Korcsmáros Felícia interjúja Epres Attilával és Pál Andrással az Albert és Charlie című bemutatónkkal kapcsolatban. Köszönjük!
Két ilyen hatalmas koponya, akik finoman fogalmazva sem átlagos figurák, miért lehetnek érdekesek a hétköznapi emberek számára?
Pál András: Chaplin és Einstein azért érdekes, mert humanistaként nem önmagukat helyezték piedesztálra, hanem a művészet komolysága, valamint a tudomány fontossága foglalkoztatta őket. Ők nem a saját nagyságukat hirdették, hanem azzal foglalkoztak, ami valóban számít. Mindkettejükben volt valami jó értelemben vett megszállottság.
Epres Attila: Tulajdonképpen két olyan emberről van szó, akik a zsenialitás és az esendőség kettősségében mutatkoznak meg a legjobban: egyrészt a világ nagy koponyái, másrészt hétköznapi emberek, akik ugyanúgy bajlódnak a saját hibáikkal, mint mi, ez teszi őket rendkívül szerethetővé a nézők számára.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
