Dalosmese nyitja az idei évadot a kecskeméti Katona József Színházban. Az Aladdin és a csodalámpa gyermekelőadást Réczei Tamás rendezi. A szerdai premier előtt két főszereplőt: Märcz Fruzsinát (Jázmin hercegnőt) és D. Varga Ádámot (Aladdint) kérdeztük.
Ádám elmesélte, hogy gyerekkorában előbb mesefilmen látta Aladdin történetét, majd később könyv formájában is megismerte. Mint minden gyerek, ő is szeretett volna belebújni Aladdin bőrébe, szert tenni egy minden kívánságát teljesítő Dzsinnre, valamint megtalálni álmai szerelmét.
- Ha a színház csupa illúzió, egy mesejáték hatványozottan az. Mire számíthat az Aladdin közönsége, lesz repülő szőnyeg, lámpából előbújó füstlény és minden egyéb káprázat?
- A repülő szőnyeget meghagyjuk a Broadway-nak, de valóban lesz csodalámpánk, Dzsinink, árnyjáték, és egyéb mesébe illő látványosság.
- Debrecenben születtél, Kaposváron vagy egyetemista. Milyen varázslat folytán kerültél Kecskemétre?
- A Kaposvári Egyetemen vagyok negyedéves színészhallgató, Cseke Péter osztályában. Az elmúlt három évben hol Kaposváron, hol Kecskeméten voltak óráink. A szakmai gyakorlatunkat a kecskeméti színházban töltjük.
- Az Aladdin lesz az első főszereped. Hogy fogadtad a hírét?
- Meglepődtem, de örültem is neki. Idén több nagy lehetőséget is kaptam a kecskeméti színházban. A mesedarabbal párhuzamosan próbálom a Chicago musicalt, ebben a Konferanszié leszek, felváltva Nagy Péter osztálytársammal. Emellett már próbáljuk a Ballada a 301-es parcella bolondjáról című darabot. Az évad további részében még három produkcióban lesznek feladataim.
- Az elmúlt évadban négy zenés előadásban is láthatott a kecskeméti közönség: operettben, musicalben, gyerekdarabban. Kedveled az énekes-táncos műfajokat?
- Nem tartom magam énekes színésznek, és alapvetően sosem szerettem a zenés színházat, mondhatni távol állt tőlem. A tavalyi évad után enyhült a jég, de továbbra is azt gondolom, hogy nem ez az én műfajom, mivel nem vagyok sem táncos, sem énekes típusú színész. Ezzel együtt élveztem és élvezem a zenés darabokban játszott szerepeimet. Ahogy tavaly, most is igyekszem a képességeimnek megfelelően helytállni bennük.
- Fruzsinát arról faggattuk, milyen egy csodaszép hercegnő élete egy minden földi jóval bíró szultán udvarában? Nem éppen rózsás – mesélte –, hiszen be van zárva a maga díszes börtönébe, csekély szabad akarattal. Ezért is csábul el oly könnyen Aladdin hívó szavára. A jószívű utcagyerek révén megismeri az élet másik oldalát, ami igencsak távol áll az általa ismert fényűzéstől. Amit Jázmin hercegnő az utcán megismer, mind hiányzik a saját tapasztalatrendszeréből. Bár a nyomornegyedben jár-kel, mégis csodálatos élményekre tesz szert.
- Könnyen megtaláltad magadban a naiv hercegnőt?
- Egyáltalán nem. Hangomnál, karakteremnél fogva sem vagyok naiva alkat. Ebből fakadóan valódi kihívás volt fellelni a szerephez illő színészi technikákat. Minden kislány vágya, hogy hercegnő lehessen, nekem most adatott meg, hogy királykisasszony legyek.
- Aladdin édesanyját is te alakítod. A gyakorlatban miként kivitelezed ezt a kettősséget?
- Rasa, a címszereplő édesanyja a mese legelején jelenik meg, egy rövidke jelenetben. Ő egy szegény szabó felesége, aki a nyomornegyedben tengeti életét. Jázmin karaktere egészen más. Gyönyörű jelmezben, szőke hajzuhataggal lép színre, szépsége mindenkit elkápráztat. E két szerepben a figuraépítés teljes spektrumát kipróbálhattam. Jó feladat volt valami olyat csinálni, amivel megkülönböztethetem Rasát Jázmintól.
- Az ötödik évadodat kezded a kecskeméti társulatnál. Ha lenne csodalámpád, mint kérnél Dzsinitől?
- Több időt, hogy egy nap ne 24, hanem 48 órából álljon. Nyáron elköltöztünk Budapestre, a kisfiam szeptemberben ott kezdte az első osztályt, és nagyon szeretném reggelente iskolába vinni. A premier másnapjától ez így is lesz, de anyaként már most erre vágyom, nem pedig ingázni a főváros és Kecskemét között.
- A kisfiad megnézi az előadást?
- Természetesen, már el is kértem az iskolából, és itt lesz a premieren. A főiskola óta most játszom először gyermekelőadást, a hétéves fiam pedig először látja majd az édesanyját a színpadon. Az osztályában már mindenkinek elmondta, hogy színházba készül, ahol az anyukája lesz a hercegnő.
- Tavaly tavasszal futó Meseváros projektben te voltál az egyik témavezető, általános iskolásokkal foglalkoztál. Milyen tapasztalásokat gyűjtöttél a gyerekekről, a velük való együttműködésről?
- Ha nem színész lennék, drámapedagógiával foglalkoznék. A Mesevárossal régi vágyam vált valóra, nagyon örültem, hogy kipróbálhattam. Bár már régen hallgattam pedagógiát, a gyerkőcökkel való munka sokkal gördülékenyebb volt, mint amire számítottam. Elképesztő és határtalan a fantáziaviláguk. Legalább annyit tanultam tőlük, mint ők tőlem. A bakancslistámon ott szerepel, hogy valamilyen formában foglalkozzak mesepedagógiával, drámapedagógiával. Szerda délelőtt elsőként az a negyven gyerkőc fogja látni az Aladdint, akik részt vettek a Meseváros projektben. Remek tesztközönség lesznek, élmény lesz nekik játszani.
Popovics Zsuzsanna
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg.