A Pignitzky Gellért színművész által előadott Ágyban, párnák közt című produkció a költő alakja köré épült kultusztól, ideológiáktól mentes ember életét, mindennapi küzdelmeit próbálja megidézni, közelebb hozva őt a huszonegyedik századi közönséghez.

Az alkotók szerint az előadás Petőfi életének fontosabb momentumait idézi fel, általa egy olyan művészt ismerhet meg közelebbről a néző, aki a legmagasabb hőfokon szeretett, hitt, haragudott, csalódott, gyászolt, aki ugyanolyan szenvedélyesen tudott örülni, vigadni, dolgozni, mint ahogy nélkülözött, éhezett, fázott vagy harcolt az igazságért. Petőfi versekbe foglalt élete egy kor lenyomata is, melyben mást jelentett a szabadság, magyarság, melyben mást jelentett huszonévesnek lenni, szerelmesnek lenni, munkanélkülinek lenni, és háborúba menni is mást jelentett, mint most. Nem biztos, hogy ma is maradéktalanul érvényesek azok gondolatok, célok, amelyek Petőfi életét meghatározták, de amint az előadás bizonyítja, érdemes figyelmet fordítani ezekre a kérdésekre, tanulságos lehet számunkra jobban megismerni, megérteni ennek az oly sokat idézett embernek az életét.

„Magyar vagyok. Legszebb ország hazám az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl, és rónasága, mintha a föld végét keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, mint hegedűink első hangjai; ajkamra fel-felröppen a mosoly, de nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: magas kedvemben sírva fakadok, de arcom víg a bánat idejében, mert nem akarom, hogy sajnáljatok” – idézi a költőt az előadó, aki Petőfivel együtt büszkén tekint át „a múltnak tengerén”, ahol egy bajnok nemzet egekbe nyúló nagy tetteit látja, mert egykor nem a legkisebb szerep volt a magyaroké Európa színpadán. De vajon mi mostan a magyar? – teszi fel a kérdést.

Pignitzky Gellért bevallása szerint Petőfinek azt az oldalát szerette volna megmutatni az előadás által, amelyet kevésbé ismer a közönség. Mint mesélte, többször is elolvasta Petőfi összes költeményét, és rengeteget olvasott a korról, pályatársakról, pályatársaktól is, mielőtt rászánta volna magát, hogy elkészítse az előadást. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen készült Alkésztisz című előadás megtekintése nyomán figyelt fel Ricz Ármin rendezőre, aki nagy örömére elfogadta az együttműködésre való felkérését.

Egy tág asszociációs mezőben villannak fel Petőfihez kapcsolódó események, gondolatok a produkcióban, mely versrészletekre és egy beszédéből idézett szövegrészletre épül, és valójában lefedi a költő teljes életútját. „Bekukkantani a kultusz mögé, felvillantani azokat az emberi tulajdonságokat, problémákat, kínlódásokat, amelyeket az elmúlt kétszáz év során kilúgoztak a Petőfi személyéből – valójában erre törekedtünk. Mert a céltudatos költőn túl – aki mindig tudja a válaszokat, aki politikai szerepvállalásában is nagyon határozott, magabiztos ember érzetét kelti – valójában ő is ugyanolyan sérülékeny, sebezhető ember, mint mi, és személyiségének ezt az oldalát próbáltuk elsősorban megjeleníteni az előadásban” – fogalmazott Ricz Ármin rendező.

A produkció elkészítésében Pignitzky Gellért további munkatársai voltak: Győrfi Kata (dramaturgia), Melles Endre (koreográfia), Nagy-Kopeczky Kristóf (előadótárs és technikai munkatárs) és Veress Zsóka (ügyelő).