November 2-án mutatjuk be Dua Lipa hazatalál kortárs drámát a szerző, O. Horváth Sári rendezésében. 

„Migránsnak nézték Budapesten Dua Lipát, velem meg szakított a Zoli. A kettő nem függ össze. De mindkét eset fordulópont volt az életemben.” – ezzel a két mondattal kezdi a történetét Zsófi, akivel éppen szakított a pasija. Oké, megesik. Miután röviden megbeszélték, hogy vége a kapcsolatnak, Zsófi indulni készül, de Zoli még hozzáteszi: „ha már úgyis arra mész, légyszi, vidd már le a szemetet… légyszi.”

Tehát Zsófi kilép a lakás ajtaján, kezében egy hatalmas, fekete szemeteszsákkal (100 literes), ami nincs tele. Elindul lefelé a harmadikról, azonban a szemétlerakó kulcsa nincs nála. Így Zsófi, kezében a szeméttel, kilép a bérház nehéz ajtaján az estébe, és ezzel kezdetét veszi egy féktelen színházi road movie, amely Budapest emblematikus helyszíneit és társadalmi összképét tárja elénk, valamint – most figyelj! – DUA LIPÁT, aki a sűrű ködben a Lánchíd oroszlánján ülve figyeli Zsófi, Zoli és Budapest kitartó boldogságkeresését.

A múltban lenyelt feszültségek, mint egy túlpakolt szemeteszsák, váratlanul szakadnak fel, ahogy a darab halad előre. Zsófit és Zolit egyfajta családi kaleidoszkóp formájában ismerjük meg – saját családtagjaikat megjelenítve zuhannak bele egy-egy szituációba, kapcsolati dinamikába, amiket mind teherként hordoz Zsófi és Zoli párkapcsolata.

A szakításból indul minden, és oda is tér vissza. Ez a döntés az origó, ami körül keringenek a dilemmák, az örökölt minták, kihagyott lehetőségek, a mai húszas-harmincas korosztály egzisztenciális és mentális problémái. Mi az én valóságom? Mi az én döntésem, ha minden egyes döntésemben egy csomó mindenki más is benne van?

A családtagok és a budapesti éjszaka figurái egymásnak adják a stafétát, köztük keres valamit Zsófi és Zoli, valami megnyugvást, valami biztos pontot, valamit, amik biztosan ők maguk. Egymástól egyre távolodnak, miközben minden viszonyulásban és minden megjelenő alakban egymással beszélnek, vitatkoznak, közelednek egymáshoz.

Az előadásban minden szerepet Cserna Lulu és Németh B. Kristóf játszik, akik igazi alakváltókként jelenítik meg egymás anyját, nagyapját, bolond szomszédját, pszichológusát, vágy- és rémálmát Michac Gábor minimalista, érzékien klausztrofób díszletében.

Na, de mindebben mi lehet a szerepe Dua Lipának? És mit csinált valójában a Sziget fesztiválon? Reméljük, hogy erre is fény derül. 

„Könnyed, laza, asszociációs humorra épülő, feszes tempójú előadás létrehozására törekszünk, mely során egyaránt reflektálunk a szereplők félelmeire, gyengeségeire és az életüknek teret adó, a mindennapjainkban megtalálható társadalmi körképre is.” O. Horváth Sári

O. Horváth Sári 2017-ben végzett színházrendező szakon Bocsárdi László osztályában Marosvásárhelyen. A rendezés mellett íróként és dramaturgként is dolgozik független és kőszínházi előadásokban egyaránt.

A Színházi Dramaturgok Céhének drámafejlesztő programjában egymás után háromszor nyerte el a Vilmos-díjat, 2022-ben elsőként vehette át a Drámaírók Kerekasztala által újonnan alapított Prológ-díjat.

Műveit Magyarországon, Romániában, Szerbiában is színpadra állították, Budapesten több drámája és rendezése jelenleg is fut a Pinceszínházban és a Jurányi Házban.

Michac Gábor látványtervezővel és Al-Farman Petra dramaturggal szinte már állandó munkatársak. Petrával fél éven belül ez a harmadik közös munkájuk, és mindegyik alkalommal teljesen új szöveget hoztak létre.

A Dua Lipa hazatalál c. előadás létrejöttének igazi motorja Cserna Lulu. Az ő fejében született egy olyan (eredetileg) monodráma ötlete, ami a próbák alatt is folyamatosan íródik, kifejezetten a játszókra szabva, velük együtt gondolkodva egy erős, meghatározott dramaturgiai stílus mentén. A közös generációs gyökerek, a hasonló a problémák és gondolatok megismerése a cél: hogy mi zajlik bennünk a minket körülvevő világ és ingerek hatására, milyen és mekkora mozgásterünk van, és hogy ezt a mozgásteret ki alakítja. A popkultúra és a társadalmi helyzetek kapcsolata pedig szinte már állandó elem O. Horváth darabjaiban.