Az emberi erkölcs nem áll biztos lábakon – interjú Herendi Gáborral
Szentgyörgyi Rita interjúja A Díj rendezőjével közelgő bemutatónk kapcsán. Köszönjük!
"Vizuálisan gazdag, látványos filmes munkáidhoz képet mekkora kihívás egy zárt ajtók mögötti, szövegközpontú kamaradrámát színre vinni, minimális térben, minimális eszközökkel?
Épp ez az izgalmas benne, az emberi tartalmak, a két ember közötti feszültség, a sorsuk, a múltjuk összefonódása, ami nagy törést szenved. Közel másfél órás intenzív beszélgetés zajlik kettejük között hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Az érzelmek végtelen széles skálán mozognak, egyes pillanatokban felidézik a múltat, a közös emlékeket, és van, amikor egymás fejéhez vágják a sérelmeket. Mélyre mennek, kitárulkoznak, közben komoly indulatok korbácsolódnak fel. Nyolcvan perc lüktetés zajlik a színpadon, amit nagyon finomra kell hangolni, hogy természetes, feszült maradjon. Az én kvázi karmesteri feladatom, hogy végigvezessem a színészeket ezen a rögös úton."
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
