A remény ára | Székely Csaba: Semmit sem bánok / Rózsavölgyi Szalon
Cserhalmi Imre írása az olvassbele.com oldalán jelent meg
Az általánosítások igazságtartalma mindig kétséges, ezúttal mégis fényesen igazolódik a színházi szólás: az előadások sorsa a szereposztásnál dől el. Persze nem árt, ha a darabot Székely Csaba írta és Sztarenki Pál rendezi, most mégis a színészekkel kezdem. Schneider Zoltán és Elek Ferenc korábbi művészi teljesítménye köz- és elismert, ezúttal mindkettőjüket – ugyancsak színházi „szakduma” – pofán csapta a szerep.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.