A Portugállal folytatódik a Havi Dráma SzatmárON sorozat
Pénteken, február 14-én 17 órától újabb felolvasószínházi előadás helyszíne lesz a Grandstand, az Északi Színház büféje.
A Harag György Társulat a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel és a Látó Szépirodalmi Folyóirattal közösen indított programjában Egressy Zoltán Portugál című darabja lesz látható.
A közönség a 300 fő lakosú Irgácsra látogathat el, ahol a kocsma az egyetlen szórakozási lehetőség – itt jelenik meg egy messziről jött idegen, aki nagy utazásra készül.
A felolvasószínházi előadás rendezője ez alkalommal a budapesti Béke Dániel, aki húszévesen kezdte el színházi tanulmányait az Új Színház Stúdió színészképzésén, majd két évvel később felvételt nyert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, ahol rendezői diplomát szerzett alapképzésen. Ezt követően különböző színházi kultúrákkal és metodikákkal ismerkedett, többek között Dániában az Odin Színházban. A mesterképzést Londonban, a Royal Central School of Speech and Drama egyetem Színészképzés szakán végezte, több londoni egyetemen is tanított színészeket.
Messziről jött ember azt mond, amit akar... főleg ha messzire megy! Egy romantikus lelkű fiatal érkezik a kocsmába és felbolygatja a kicsiny falu mindennapjait. Féltékenység, szerelem, intrika, teológiai kérdések, általános kulturális és földrajzi ismeretterjesztés – az igazság és féknyúz határán –, és egy szörnyű bűntény.
A produkció szereplői: Bogár Barbara, Frumen Gergő, Zákány Mihály, Szabó János Szilárd, Balogh Ádám m.v., Diószegi Attila, Budizsa Evelyn, Szabó Franciska és Moldován Blanka.
Az előadásra a belépés ingyenes.
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.
A Csongor és Tünde drámairodalmunk harmadik óriása – színpadra állítása örök kihívás volt és lesz. Vörösmarty Mihály instrukcióként nagy mennyiségben írt elő szcenikai csodákat, varázslatokat, amelyektől 1830 óta a mű nem a rendezők, inkább a látványtervezők álma.