Az Istentelen ifjúság most mindennél világosabban tükrözi azt a valóságot, amelyben élünk, és erőteljes kritikája a mai fiatalok előtt álló kihívásoknak és társadalmi trendeknek. Ödön von Horváth regényének posztdramatikus kortárs értelmezése, amelyet Franco Bifo Berardi művei ihlettek, napjaink nihilizmussal, szociáldarwinizmussal, fehér identitással és szélsőséges digitalizációval konfrontálódó Európájára reflektál. Megrendítő képet fest a technológia útvesztőjében eltéved fiatalokról és egy olyan társadalmi rendszerről, amely válaszok helyett hamis értékekre fókuszálva buzdít vérontáshoz vezető lázadásra.

A rendkívüli teljesítményt igényelő előadás valós rettegést ébreszt a nézőben annak a gondolatnak a sugallatával, mely szerint létezhet olyan fiatal, aki tömeggyilkosságot fontolgat a saját iskolájában. A darab a közösségi humanizmus eszméjének összeomlását, az önérvényesítés megszállottságát és az új radikalizálódást vizsgálja, elemezve a fasizmus eszméjének a nevelés, az oktatás és a társadalom által a fiatalokra gyakorolt hatását, egyúttal hangsúlyozva annak aktualitását a jelenlegi társadalmi és politikai kontextusban.