Játékvezetői öltöző. Pad. Öltözőszekrény. Kenőcsszag. Kontaktlencse. Két zászló. Egy síp. Sárga lap. Piros lap. Illatok. Sóska, fokhagymás lángos. Alkohol. Rontás és gyomorrontás. Egy bíró. Két partjelző. Puskás. Törőcsik. Népstadion. Gól, gól, gól. Honduras háború. Foradalom 56. Szeretet, szerelem. Féltékenység. Szenvedély. Gyarlóság. Álnokság. Vágyak. Álomok, álmok, álmok. Játék, Törtetés. És hidegzuhany.

Hová lett a lap?

Kié lett a nő?

Miért giccses a lélek?

Sóska, sóska, sóska.

Várakozás. Törvény. Öntörvénykezés.  Bosszú. Szeretet, vagy amit akartok…

A darab az első perctől az utolsóig a pályán innen, az öltözőben játszódik. Hősei – a két partjelző és egy futballbíró – a játékosok szemében főszereplők, de valójában az élet játszmájának perifériára szorult statisztái. Pedig a bíró büszke arra, hogy fontos és sikeres férfiú, hivatalában az igazgatói rangig vitte, de szíve szerint mégis a pályán szeretne karriert csinálni. FIFA-bíró szeretne lenni. A siker kapujában mégis elbukik: bírókarrierjét az ellene áskálódó partjelző meghiúsítja, sőt miközben ezen búslakodik, megtudja, hogy a szeretője odébbállt egy nála menőbb meccsellenőrrel.

A két partjelző két világ, csak sárga zászlóik egyformák. Az idősebbik nagyhangú vagány, akire a pálya körül már többször is rávetődött a gyanú árnyéka. Hogy korrupt volt-e valóban, nem tudni, de tény, hogy a darab (és a mérkőzés) kezdetére már mindent eltolt, amit csak lehetett: házassága romokban, gyerekeit alig látja, pénztelen, magányos. Partjelző társa is egy rakás szerencsétlenség: alkoholista, ábrándos, gátlásos és élhetetlen. „Művész” ragadványneve azonban jelzi, valamivel mégiscsak különb társainál. Ő legalább hisz valamiben: saját költői elhivatottságában és a boldog szerelemben. Ehhez képest versei dilettánsan komikus zengemények, szerelme pedig otthagyta és a hűtlen kedves soha többé nem főz a mecssnapokon sóskát sültkrumplival a szerelmes partjelzőnek.

Az az igazság, hogy a szerzőt nem nagyon érdekelte, merre vezet kisszerű hőseinek az útja. Beérte azzal, hogy meglesi és kihallgatja őket, a parttalan fecsegéseket a meccs előtt, a szünetben és a mérkőzés után. A tettek lehetőségétől megfosztott szereplőknek nemcsak ebben a darabban, hanem a pályán és öltözőn kivül is – eszköze és fegyvere a szó. Szavakból rajzolódik ki a három férfi szoros, de barátinak nem nevezhető kapcsolata. A szavak közé rejtve bukkan felszínre a sorsokat megrontó féltékenység. A kisemmizett, póruljárt férfiak bosszúját tapasztalhatjuk, amikor a bíró folyamatosan megalázza a neki alárendelt partjelzőket. A piti provokációkra kisszerű bosszú a válasz. És a következmény mégis végzetes. Egressy eseménymozaikjai, ha jól rakjuk ki őket, arra figyelmeztetnek, hogy éppen ilyen jellegtelen és jelentéktelen maga az élet és nemcsak a periférián. A SÓSKA, SÜLTKRUMPLI fotballbírókról szól, akik egy szabályt képviselnek, meghatározott törvényt kéne betartaniuk. Ők tudják, hogy nem tartják be a törvényt, ezáltal vétkeznek. Erről szól az életünk is, ha megszegjük a jól megszerkesztett törvényeket, kiközösítenek minket a játékból.

A hőseinkhez hasonló kisemberek így csúsznak el sorra az útjukba helyezett banánhéjon, így vesztik el – pályán kivül – a meccset. Tragédia egyikükkel sem történik, csak éppen ott rekednek esélytelenül a periférián és legfeljebb az életük megy rá….