Június 24-én, Szent Iván napján, azaz a nyári napforduló idején van a Nap a legmagasabban az égen, ilyenkor a legrövidebb az éjszaka. Európa-szerte örömtüzeket gyújtottak évszázadokon át ezen az éjjelen, hogy így segítsék a Napot a sötétséggel vívott harcában. Úgy tartották, ilyenkor virágzik néhány pillanatig a páfrány, és virága mágikus erővel bír. Ekkor jön el a szerelemmel, házassággal, termékenységgel kapcsolatos praktikák ideje. Varázslatos éjszaka ez. Bármi megtörténhet.
Még az is, hogy megszökik Athénból egy szerelmes pár, Hermia és Lysander, mert a lányt apja egy másik ifjúhoz, Demetriushoz akarja hozzákényszeríteni. Demetrius pedig szereti Hermiát, holott szerelmével nemrég még Hermia barátnőjét, Helénát ostromolta, aki most, hogy szerelme elfordult tőle, szomorúságában és kétségbeesésében beárulja Demetriusnak, hogy éjjel szökni készül Hermia és Lysander. A felbőszült Demetrius követi a szerelmespárt, Heléna pedig Demetrius nyomában van. Így bolyong a négy szerelmes éjszaka az erdőben, ahol egy vadvirág cseppnyi varázslatának köszönhetően a hű szerető kiszeret Hermiából, átszeret Helénába. A hűtlen nem különben. Teljes a zűrzavar, az értetlenség és tombol a szenvedély. De a káoszt uralják a tudós tündérek, akiknek azonban ugyancsak megvan a maguk baja: összeveszett egymással a tündérkirály és a tündérkirálynő. Eközben Athén városának uralkodója éppen házasságra készül lépni kedvesével. Tehát lényegében embert és tündért, uralkodót és alattvalót mind ugyanaz foglalkoztatja: a szerelem.
Ahogy Géher István írja, a Szentivánéji álomban „a szerelem: minden. Államügy, magánügy, elemi csapás és természeti csoda”.