Mikszáth Kálmán 1910-ben halt meg. Felesége, Mauks Ilona, 1922-ben publikálta emlékiratait. Ezek a tények. E színdarab szerzője azonban előre megfontolt aljas szándékkal hamisít, ami az évszámokat illeti. Nála akkor kezdi írni Mikszáthné az emlékiratait, amikor Mikszáth még él. Csak így születhetett olyan helyzet - a darab alapszituációja -, hogy miközben a hitves fogalmazgatja memoárjait, egyúttal meg is tárgyalja urával a leírtakat és tanácsokat kér. Mikszáth mindent dühödten korrigál, állandóan belebeszél felesége emlékirataiba. Közben újraélnek régi epizódokat, sőt elképzelnek jövendőbelieket is. Ahogy vitatkoznak a kétféleképpen rögződött emlékeken zsörtölődve kiigazítják egymást: a felidézett múlt kettős fénytörésében kibontakozik egy harmadik változat, a nézőé, aki a tények pedantériája helyett a tények költészetét kapja. A tények költészete pedig - a valóság.