„Olyan szoba ez az én történetem, amelynek küszöbétől csönd a törvény”
M.D.

Marguerite Duras gazdag életműve a magyar közönség számára csak töredékesen ismert. A szerető című film irányította a figyelmet alkotásaira. Érdemes a színpadról is megismerni Duras az emberi lélek sötétségeibe vezető pontos és okos megfigyeléseit, költészetének drámai erejét, érzéki metaforáit, megrendítően szabad gondolatait – a végzetről, a végletességről, a világ ürességéről, a lét Beckett-i semmijéről…
A Nyáron, este fél tizenegykor című kisregénye a shakespeare-ien háborgó természet tragikus színpadára állítja a szerelemféltéstől, az elfojtott, ki nem mondott szenvedélyektől vergődő szereplőit, akik egy könnyű nyaralásra indulnak, de életük sorsdöntő lépéseit kényszerülnek megtenni, mert szembesülnek egy nyílt és véres szerelmi gyilkosság által fölbolydult város forró miliőjével. Duras története mégsem pusztán a szenvedély hatalmáról szól, hanem a szereplőkben, a főszereplőben, Maria-ban fájdalmasan és csöndesen végbemenő veszteségről. A pusztulás – néma – képei. Az előadás a tánc, a zene, a szöveg, a csönd erejével jeleníti meg a szenvedélyes, drámai történetet.