Liselotte „csinos, virágzásában lévő nő, kedves mosollyal, láthatóan rendezett körülmények között”  és  a nagy Őre vár. Illetve egy Őre, bámilyenre, aki, úgy, ahogy, de alkalmas arra, hogy megossza vele harmincas éveiben járó, magányos életét.

Az Ők pedig jönnek: rendre érkeznek Liselotte betegápolásért cserébe örökölt lakásába: a volt osztálytárs, a magas vérnyomású társkereső, egy elkésett vízvezetékszerelő... a válogatott férjjelöltek sorát pedig folytathatnánk.  

Ám úgy tűnik, hogy vagy a férfiakkal van a baj, vagy Liselottén ül átok, ugyanis egyikük sem bizonyul partiképesnek és idejekorán beadja a törülközőt. Liselotte azonban lankadatlan lelkesedéssel veti bele magát az újabb és újabb, gondosan megszervezett vagy éppen kéretlen randevúkba. 

A párkapcsolatindító, valószerű élethelyzetből a képtelenségig fokozott szituációk a nevetségessé válás és a szívszorító valóság között egyensúlyoznak. A pörgő humorú kortárs szöveg színészi bravúrra ad lehetőséget: az egy női és hat férfiszerep mindössze két színművész előadásában kerül színpadra.