1956 nyarán egy fiatal pszichológust elmegyógyintézetbe szállítanak. Az orvosok paranoid skizofréniára gyanakszanak, Ő pedig arra, hogy egykori kollégái az államvédelmi hatóságokkal vállvetve próbálják meg félreállítani. Lehet-e az államnak elég hatalma ahhoz, hogy meghatározza, mi a normális, így definiálva a realitást? Létezik-e objektív olvasata egy megfigyelésnek? Az elmegyógyintézet történései rávilágítanak a rendszer működésének különböző aspektusaira; elmeszelt ügynökök, megkerült jelentések, ismétlődés, újabb és újabb vetületek. És persze az épület véget nem érő, korszakokon átívelő átalakításai: a kibontott fal mögül régi titkok kerülnek elő, miközben valakik újabbakat falaznak be.

Külön köszönet É. Kiss Piroskának, Szabados Lucának és Rieger Borinak!