Színházunk valamelyik szögletében méltán állíthatnánk szobrotGoldoninak, hiszenházi szerzőnk. 1961 óta hét premierjét kísérte végig a Tisza-parti közönség harsány kacagása. A Fogadósnéval kezdődött – címszerepben a felejthetetlen Andaházi Margittal –, majd a Két úr szolgájával folytatódott. A Karnevál végi éjszakát, a Bugrisokat, A hazugot, A chioggiai csetepatét – Beppe szerepében Bubik Istvánnal – láthatta még közönségünk Goldoni szolnoki sikersorozatában. Hét éve, 2000-ben ismét eljött hozzánk Truffaldino, a Szobaszínházban könnyekig nevettette a nézőket. A komédiaszínház atyamestere és reformere, az olasz vígjáték klasszikusa. Rendkívül termékeny szerző, mindent összevetve több mint kétszáz darabot írt, melyek közül jó néhányat a mai napig játszanak világszerte. Színháztörténeti fordulópontként számon tartott reformja a commedia dell’arte hagyományaival való szakítást jelentette: az állandó típusok helyett hús-vér figurákat, reális jellemeket ábrázolt, a rögtönzés helyett teljes egészében megírt darabokkal újította meg a színpadi nyelvet és állította vissza a szerzői szöveg tekintélyét.
Goldoni ezt a művét egy híres Arlecchino-színész: Antonio Sacchi felkérésére írta 1745-ben, egy francia cselekményvázlat alapján. A reform jegyében fogant, merészen új, játékos színdarab lelke Truffaldino, az ügyes és egyszerű, naiv és ravasz, életvidám szolga.