A nagy író művei visszatérő vendégei a Szigligeti nagyszínpadának.
Kevés író tudja az egyszerű kisember életét oly tisztán, pontosan, átélten elénk tárni, mint ő.
Ez a történet egy Molnár-féle legenda egy morcos asztalosról és egy kiscselédről, akinek hatalmas, hótiszta szerelme minden akadályt félresöpör.
Költészet, humor, megható mese felnőtteknek és még nem felnőtteknek.

Molnár Ferenc csillagának fénye nem fakul. Éppen ellenkezőleg. Egyre fényesebb.
Molnár Ferencnek azt hányták a szemére bírálói, hogy túlontúl szerette a sikert, szerette, ha van bevétel. Istenem, hát nem ez a dolga egy becsületes drámaírónak? Mi más is lehetne? Hiszen kinek ír a drámaíró? Nem a közönségnek?
Molnár Ferencre bizonyára hatottak korábban élt írók. Szokták ezt is mondani. Mintha ő egy hatásokból álló kreálmány lett volna. Mára már azt látom, hogy az ő hatása az, ami egyre erősebb. Rám is egyre nagyobb hatással van.
Molnár Ferenc műveiben mérhetetlen szeretet van. Megbocsátás, derű. Molnár Ferenc ismerte az Életet, ismerte az Embert, a Nőt, a Férfit, a Gyermeket. Igazi bölcs volt. Bátran tanulhatunk tőle.
Molnár Ferenc azzal az attitűddel írt színdarabot, amivel Shakespeare, Moliére, vagy Csehov. Mély emberi gondolatokat csomagolt be könnyen emészthető ostyába, hogy könnyen lecsússzon…
Miről is szól ez az Üvegcipő? Egy kelekótya szűzleányka elcsábít egy komoly, zord asztalosmestert, aki majd’ 30 évvel idősebb nála. Botrány. Nem átall az illető lakodalmán otromba jelenetet rendezni, hogy megakadályozza a férfi házasságát. Botrány. Amikor csalódik, megy és jelentkezik egy nyilvánosházba „kokottnak”. Botrány. Mégis imádjuk, szívünkbe zárjuk, ott melengetjük saját gyermekünkként, testvérünkként e két régi, különös alakot. Ez varázslat. Ez Mágia. Művészet. Titok.
Ezt a titkot tudja Molnár Ferenc, és ez az, ami őt egyre közelebb hozza hozzánk ebben a mi durva, hitvány, materialista, ateista, pénzközpontú világunkban. Meg kell fordulnunk. Nem ítélhetünk elsőre, nehogy megítéltessünk mi is. Az ember lelkét, a tetteit nézd, ne ítélj elhamarkodottan. Ismerd meg a sorsát előbb. A szeretet megismerő erő, akarat. Ne feledd. Ezt mondja Molnár Ferenc. Ezért tüzel, sugároz csillaga.
Molnár Ferenc felemeli közönségét, katarzisba csalja, megnyitja a lelkét. Ennél magasztosabb hivatása nem lehet egy művésznek.
Ezért érzem azt, hogy művészete rokon Charlie Chaplin-ével, József Attiláéval. Egy korban éltek, Chaplin ekkor alkotta meg a Kölyök c. filmjét, József Attila a legszebb verseit ekkor írta. 1924. Vége a nagy háborúnak, az érzékeny emberek megrendülnek, felébrednek, visszafordulnak az igaz, örök, istenemberi értékekhez, mert az út, amin addig haladtak, járhatatlannak bizonyult.
Ugye, hogy van hasonlóság a mi jelenünkkel?