2025. június 2-án Nyomárkay Zsigmond leült beszélgetni Hegedűs D. Gézával a Vígszínház büféjében. Részlet. 

– Amikor az egyetemen a Holdbéli csónakossal foglalkoztunk, abból van olyan, amire nagyon erősen emlékszik a Tanár úr?

– Én szerettem azt a szabadságot, amivel hozzányúltatok, és azt a bátorságot. Azért is hoztam ezt az anyagot, mert tudtam, hogy ez olyan fantáziát lobbantó, totális szabadsággal ruház föl mindenkit… Se tér, se idő nem számít, ott vagyunk, akkor, amikor, előre szaladunk a jövőbe, visszaszaladunk a múltba, fölmegyünk az égbe, lemegyünk a föld alá. Abban minden benne van. Szépség, szerelem, emberi gonoszság, rosszindulat – minden az égegyadta világon –, küzdelem, élni akarás, költészet, zene. Minden benne van. És olyan bátrak vagytok. Hát így vagyunk, drága barátom. Kedves Zsiga, te rögzítettél néhány vers címet, hogy szeretnéd, ha elhangoznának ezen a felvételen, amit majd az előadásban is használnátok. Három Weöres Sándor vers, és egy Pilinszky János vers. Vajon tudják-e a nézők, hogy ki volt Pilinszky János?

– Nem tudom. De legalább a versét meghallgatják majd.

– És azt tudják vajon, hogy Weöres Sándor ki volt?