Színházak
Szeged Nemzeti Színház Kisszínház
- 2021/2022
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2006/2007
- 2005/2006
- 1988/1989
- 1981/1982
- 1980/1981
- Edith MoleKéner Gabriella
- Bastian Molea férjeKárász Zénó
- Ralf Drohta barátjaSorbán Csaba
- Sarah DreherBorsos Beáta
- PizzásBarnák László
- rendezőHollós Gábor
- fordítóForgách András
- súgóVojta Margit
- ügyelőBáhner Péter
- rendezőasszisztensBacsa Erika
A játék öt szereplőre épül. Egy káoszkutató matematikus és a barátnője vendégségbe hívnak egy ifjú párt: egy építészt és annak titkárnő feleségét. A házigazdák nem viszik túlzásba a készülődést, a vacsorát egy pizzafutárral hozatják. Zavarba hozó helyzetet viszont annál inkább produkálnak. Mert a darab címében szereplő Kolpert úrról bár igen sok szó esik, mégsem tudni, hogy él-e avagy meghalt. És ha van egyáltalán holttest, akkor sem tudni, hogy az antik ládában vagy a szekrényben lapul.
David Gieselmann 1972-ben született Kölnben. A mai német dráma egyik legmeghatározóbb alakja. Ismertté Herr Kolpert című darabja tette, melyet először a kortárs dráma fellegvárában, a londoni Royal Court Theatre-ben mutattak be.
„Ennél feketébb komédiát még nem írtak. David Gieselmann briliáns darabja nemcsak kifigurázza erőszak iránti lelkesedésünket – mely manapság számos film és dráma alapja -, de érdekes módon ki is elégíti azt. Ami nagyon tetszik a darabban az az, hogy egyszerre klasszikus és posztmodern: játszik a történetmesélés késleltetésével, miközben kulturális utalások sorát vonultatja fel. A holttestet rejtő ládát Gieselmann Hitchkock A kötél című filmjéből kölcsönözte. A vendégfogadó és a vendég házaspár ötletét Albee Nem félünk a farkastól című drámájából vette. A cselekmény véres kibontakozása pedig Tarantino Ponyvaregényét idézi. De Gieselmann sokkal több, mint jól képzett, divatos szerző. Valójában zaklatott moralista, aki ki meri mondani, hogy Németországban és másutt is létezik a nagyvárosi unalom, az érzelmi kiüresedettség.”
The Guardian
2012. 10. 26.