Csáth Géza (1887-1919), eredeti nevén Brenner József, a nagy Kosztolányi Dezső trgaikus sorsú unokaöccse. Nyolc drámájáról, jelenetéről tudunk, írt elbeszéléseket és regényeket is. A Janika (1911) a magyar polgári dráma legjobbjai közé sorolható, a vidéki kispolgárság beszűkült világát ábrázolja, és a prűd erkölcsöket leplezi le. A Janika nemcsak lélekismeretével, hanem szituációteremtő erejével is kiemelkedik a kor irodalmából. Csáth a századelő irodalmi fenegyereke. ,,Az életet nem lehet becsapni� � hangzik el a Hamvazószerdában ez a rá oly jellemző mondat. Ott van ebben az élet elsődlegességének mély tudása, az orvos-író szkepszise éppúgy, mint a színpadi szerző sóhajtása: önnön lehetőségeinek pontos ismerete.

A Janika egy tipikusan vidéki targédia kínosan pontos megjelenítése. A tragikum egésze a részletek már-már tudományos tárgyilagosságú feltárásából tevődik össze � az élet értelmetlenségét minden szereplő a magányosan éli meg, mind boldogságra vágyik, és mégis mindegyik a maga módján boldogtalan. Csáth Géza arra bíztat, hogy sohase törődjünk bele a sorsszerűnek tűnő végzésekbe, hiszen nemcsak magunkért vagyunk felelősek, hanem másokért is.