Színházak
Kaposvári Csiky Gergely Színház Stúdiószínpad
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 1987/1988
- 1982/1983
- 1979/1980
Szakonyi KárolyAdáshiba
- BódogSpindler Béla m.v.
- BódognéTakács Katalin
- VandaMészáros Sára
- DönciHüse Csaba
- SaciNyári Szilvia
- ImrusMarofka Mátyás e.h.
- EmberfiVáncsa Gábor
- Szűcs úrSerf Egyed
- rendezőFuntek Frigyes
- díszlettervezőCsík György
- jelmeztervezőCsík György
- világítástervezőMemlaur Imre
- súgóCsorba Mária
- ügyelőSalamon Bernadett
- segédrendezőPintér Kata
BÓDOG: Nem szeretem ezt a nagy jövés-menést!
BÓDOGNÉ: Te akartál albérlőt. Nem te akartál albérlőt? Nahát!
BÓDOG: Jól jön az a havi hatszáz! Mihez kezdhetünk a nyugdíjból?
BÓDOGNÉ: Külön bejárat - nem tilthatod meg neki, hogy a barátai feljárjanak hozzá. Eddig még mindegyik nagyon udvarias volt. „Kezit csókolom, jó estét!" És csendben vannak, igazán nem csapnak lármát. Se magnózás, se nők, se bulizás...
BÓDOG: Na, ezek oroszok! Oroszok, mi? Mondtam! Villanyerőmű meg vaskohászat. Naponta kétszer! Szerintem ott már nincs is más, csak villanyerőmű meg kohó! - Tizenkét barát! Kicsit sok, nem?
BÓDOGNÉ: Jobb lenne, ha nőket hordana ide? Mindenféle frincfrancos nőket?
BÓDOG: Tényleg, nő még nem is volt nála!
BÓDOGNÉ: Na látod! BÓDOG: Te, nem gondolod, hogy ez talán...
BÓDOGNÉ: Micsoda?
BÓDOG: Tudod. Hogy ez olyan, hogy is mondjam...
BÓDOGNÉ: Olyan? Milyen? Mire gondolsz, apa?
BÓDOG: Hát olyan micsoda! Aki a fiúkat szereti.
BÓDOGNÉ: Ó, apa! Csak nem gondolod?
BÓDOG: Nem gondolod, nem gondolod! Semmit nem gondolok, csak szeretek óvatos lenni! Tizenkét barát... hm... - Nézd csak azt a... azt az izét ott!
BÓDOGNÉ: Mit, apa?
BÓDOG: Türelmetlenül legyint. Már semmit!
BÓDOGNÉ: Arra a nagy micsodára mondtad? Mi volt az?
BÓDOG: Semmi! Mondom, hogy már nem érdekes! Mindig úgy kapkodják a képeket!
BÓDOGNÉ: De mi volt az a nagy micsoda?
BÓDOG: Semmi! Hagyjál, mert nem értek az egészből semmit!
BÓDOGNÉ: Elgondolkodva. Nekem a foglalkozása is gyanús. Olvastad a bejelentőlapon a foglalkozását? Mester! De milyen mester? Milyen?
BÓDOG: Hát mester, és kész! Valamilyen mester. Mérgelődve. Ilyenkor mindig homályos a kép! Ha csinos nőket mutatnak, mindig homályos! Még soha nem volt adáshiba, amikor a kohókat mutatták.
(részlet a műből)
A főszereplő
Ha a család együtt ünnepli a legkisebb fiú, a 19 éves Imrus születésnapját, akkor talán ez a felnőttkort kezdő fiatalember áll a középpontban. Ha a Bódog családnak albérlője is van, s őt Krisztosznak hívják, akit gyakorta meglátogat tizenkét tanítvány, bizony lehetne ő is főszereplő.
Éppenséggel az idősebbik lányra, Vandára is kihegyezhetjük a történetet, hiszen válás után, frusztrált magányban azzal a hírrel érkezik, hogy kirúgták munkahelyéről.
Megérkezik Dönci is feleségével, náluk talán minden rendben, és ez jó hír, nem beszélve arról, hogy 1969. július 20-at írunk, és Neil Armstrong az első lépéseket teszi a Hold felszínén.
És miközben mindez így-úgy kiderül, a Bódog család estéjének egyetlen főszereplője van: a televízió. Eltelt néhány évtized, változnak az idők - a főszereplő ugyanaz.
Az író
„A főszereplő a televízió, legalábbis olyan értelemben, hogy alapvető cselekménye a televízió-nézés. Amikor írtam a darabot, úgy képzeltem, hogy olyan a képernyő, mint a gyereknek a csörgő: rázzák előtte és akkor a gyerek nem sír. Ez a darab vígjáték, komédia. De keserű komédia."
(Szakonyi Károly)
A rendező
„A nyolcvanas években végzős színészként kértek föl az Adáshiba Emberfi szerepére. Volt három olyan dolog, ami miatt mindenképpen igent kellett mondanom. Az első és talán legfontosabb: Márkus László hosszú, súlyos betegség után ezzel a darabbal tért vissza a színpadra. A második: maga a szerep. Nagyon tetszett a neve, EMBERFI, mivel akkoriban Júdást játszottam egy másik színházban, és szórakoztatónak tartottam, hogy egyik este Júdás, az áruló, a másikon Krisztosz, az elárult vagyok úgymond saját magam által. És persze kinek nincsenek messianisztikus vágyai - nekem is voltak. Nem tagadom, a harmadik ok is szerepet játszott: bizony ezért pénzt is adtak, s ez rendkívül jól jött a kezdő színésznek.
Furcsa, tragikus véget ért az előadás. Karácsony előtt pár nappal játszottunk egy délutáni előadást. Márkusnak feltűnően rossz hangulata volt. Ő, aki minden este szikrázott a boldogságtól, hogy játszhat, legszívesebben lemondta volna a játékot. Előadás után vitték tovább a szilveszteri műsor felvételére - s ott, az öltözőben meghalt. Amikor a kaposvári felkérés megtörtént, mindez eszembe jutott, ezért is vállaltam örömmel a munkát. És persze azért is, mert szép emlék a tavalyi közös munka a kaposvári társulattal (Amint a mennyben). És hogy ez a remek darab, az Adáshiba, átemelhető-e a nyolcvanas évekből a 21. századba, az derüljön ki az előadásból."
2013. 02. 15.