1794, Párizs.
A kormányban és az utcán káosz uralkodik.
Négy férfibarátság, három szerelem és egy ország széthullása, a francia forradalom kulisszái között.

A francia forradalom a fiatalok harca volt. 1789-ben, a Bastille lerombolásának idején, Danton a harmincadik, Robespierre harmincegyedik, Desmoulins huszonkilencedik, Saint-Just huszonkettedik esztendejében járt. Öt évvel később mindnyájan halottak voltak – az általuk mozgásba lendített gépezet végzett velük. E zaklatott, életveszélyes időszak a testet és a lelket egyaránt iszonyú mértékben igénybe vette. A változások tempójával lehetetlen volt lépést tartani – aki hátramaradt, elhullott. A forradalmároknak nem maradt idejük, hogy beteljesítsék céljaikat, az általuk elképzelt új világ felépítését; sőt, jóval korai haláluk előtt kimerültek, fölemésztődtek, elhasználódtak.

Przybyszewska, mielőtt tanulmányozni kezdte volna a francia forradalmat, és papírra vetette volna a maga verzióját, több mint tizenegyszer olvasta Büchner drámáját, a Danton halálát. A két szerző közt, noha közel egy évszázad választotta el őket egymástól, hőseikhez hasonlóan sajátos kapcsolódást alkot a tragikusan rövid életút. Büchner huszonegy évesen írta darabját, s két év múlva már halott volt – Przybyszewska huszonnégy évesen fogott neki a első drámájának, a Thermidornak, a Danton-ügyet pedig huszonhét évesen fejezte be, s harmincnégy évesen halt meg, tüdővész, alultápláltság és morfiumfüggőség következtében.