Bajor Gizi a német megszállás idején nem volt hajlandó színpadra lépni, a saját otthonában azonban mégis színjátékra kényszerült.
Budai villájában ugyanis egyre több rászorulót bújtatott - kibombázott családokat, katonaszökevényeket és férjét, Germán professzort, akit a náci törvények szerint gettóba, majd Auschwitzba deportáltak volna a németek.
Életrajzírói szerint a színésznő a razziázások idején legalább tízféle szerepet eljátszott, hogy komédiázásával elterelje a nyilasok figyelmét a házkutatásról és ezzel megmentse az üldözött emberek életét. De mi lehetett az a tízféle szerep? Talán leghíresebb színpadi alakításait hívta segítségül? Lehet, hogy Puck, Titánia, Zilia, a Kaméliás hölgy, vagy éppen A bolond Ásvayné bőrébe menekülve sikerült megtévesztenie a géppisztolyos különítményeket?
És az is rejtély, hogy a komédiázás nagyasszonya honnan merítette a lelkierőt ehhez az életveszélyes játékhoz, miközben a saját férje is arra készült, hogy megmérgezze imádott "bohóckirálynőjét"? Vagy lehet, hogy valójában gyógyíthatatlan betegség gyötörte, és megváltás lett volna számára a halál?
Ezekre a titkokra keresi a választ a Bajor Gizi legenda nyomán, leghíresebb szerepeinek felidézésével: A vasárnapi asszony.

"Ne add fel!
Azért se, azért se lásson sírni senki sem!
Ne add fel!
Azért se, azért se légy könnyű a mérlegen!
Ne add fel!
Azért is, azért is, higgyj benne, hogy van remény!
Azért is tűz rád megváltón a fény."