„Elégedetlen természet vagyok. Nem tehetek róla: véremben van a nyugtalanság, és néha nagyon kínoz. Lelki szemeim előtt képek sorozata jelent meg, szívem csak úgy dagadozott, élettel telt meg, s befelé egy véget nem érő mesére figyeltem, egy mesére, amelyet képzeletem teremtett és szüntelenül tovább szőtt, mozgalmassággal, élettel, tűzzel, érzelmekkel tele mese volt, amelyet a valóságban is szerettem volna átélni.”
Jane Eyre nem ismerte a szüleit. Tízéves koráig a nagynénje neveli. Nem érti, és nem szereti a kislányt. Hogy megszabaduljon tőle, beadja a lowoodi árvaházba, ahol a rossz körülmények ellenére szabadabban élhet, és tanulhat is. Nyolc lowoodi év után elszegődik nevelőnőnek. Nem elégíti ki ez az életforma, de egymásba szeretnek Mr. Rochesterrel, a ház urával, aki számos próbatétel után feleségül kéri. A házasság meghiúsul. A két ember számos testi és lelki gyötrelem után találkozik újra.
A színpadi változat egy önálló gondolkodású, öntudatos, minden szépre és jóra fogékony, minden cselekedetében becsületes fiatal nőt mutat be.

Észak-Anglia legsivárabb vidékén, egy szegényes paplakban élt három kisasszony, Brontë tiszteletes úr lányai, Charlotte, Emily és Anne. Zárkózott, belterjes leányi életükben nem történik velük úgyszólván semmi. A szerelem is hármuk közül csak Charlotte életében jelenik meg, és az is reménytelen, titkolt szerelem. Olvasnak, ábrándoznak és egyszer csak elhatározzák, hogy mindhárman írnak egy-egy regényt…\" – írja Szerb Antal a Brontë nővérekről.
Charlotte regénye, a Jane Eyre 1847-ben jelent meg Angliában és óriási közönségsikere volt. Mindenkit megérintett a szegény árvalány gyötrelmes gyermekkora, akiből aztán felnőttként nevelőnő lesz egy gazdag birtokos fogadott lánya mellett, és rabul ejti munkaadója, a titokzatos és zord Mr. Rochester szívét. „Rochester titokzatos, olyan titokzatos, amilyennek a szenvedélyes és az életet kevéssé ismerő nőírók látják a férfit. (A nőt a szenvedélyes férfiírók látják titokzatosnak.) A regényhősök titokzatossága, így Rochesteré is, általában könnyen megoldható: az a titkuk, hogy nem szeretik a hősnőt. Ez az, amit a hősnők általában nem szoktak megérteni. Rochester titokzatossága abban a pillanatban megszűnik, amikor beleszeret Jane Eyre-be.\"
Jane Eyre saját történetének elbeszélője és főszereplője is egyben. Az ő beszámolóján keresztül ismerjük meg gyerekkorának helyszíneit: gonosz nagynénje szalonját, majd a lowoodi árvaházat, ahol nyolc évet tölt el. Jane szemével látjuk Rochester thornfield-i birtokát, a hatalmas kastély hideg termeit, és magát, Mr. Rochestert is.
Jane nemcsak álmában és képzeletében utazik, sorsa és szerelme elől menekülve napokig barangol Észak-Anglia vad vidékein. A szenvedélyes szerelmi történet hatalmas, pompás díszletek között zajlik: Jane lelkének és képzeletének termeiben és Anglia zord vidékein, komor épületeiben.
A regényből Zsótér Sándor készített adaptációt a Radnóti Színház számára, megőrizve az elbeszélő-főszereplő kettős helyzetét és megtartva a regény csodálatos képi világát.


Jane Eyre: Wéber Kata

„Először gimnazista koromban olvastam a regényt, másodszor pedig pár hete. Őszintén szólva az első olvasásra már kevéssé emlékszem, de most jó élmény volt újraolvasni. Nagyon erős könyvnek tartom, megérintett. Azért is szeretem ezt a regényt, mert tele van álmokkal, és gyönyörű, plasztikus leírásokkal. Leginkább képek ragadtak meg bennem: Jane útjának állomásai, helyszínek és tájak. Egészen élesen él bennem néhány kép, ahogy a napfény simogatja a sárga virágokat, ahogy Jane és Rochester találkoznak a fák között, vagy ahogy Jane napokon át barangol a vidéken.\"