A hatvanas évek elején Magyarországon éltek olyan fiatalok, akik a diktatúrával szembeni ellenállásnak és tiltakozásnak egy sajátos formáját választották: indián törzset alapítottak, mokaszint húztak és kivonultak a hétköznapokból. Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható és értelmezhető világra vágytak. A hatalom azonban gyanúsnak találta a viselkedésüket, és az illetékes szervek nyomozást indítottak annak felderítése céljából, hogy valójában kit vagy mit rejt az indián öltözet.
De nemcsak az indiánt játszók öltöttek álruhát és választottak maguknak új nevet, hanem azok is, akik a nyomukba szegődtek.
Az indiánok és belügyi dolgozók jelmezes szerepjátékát csaknem ötven évvel később, az egykori szereplők gyermekei próbálják megérteni.
Az előadás alapjául szolgáló dráma a színház felkérésére, a színház színészeire íródott. Az ősbemutató a filmrendező, Török Ferenc első színházi rendezése, melyhez a színpadi látványt a rajzfilmes Gauder Áron tervezte.

A történetben, mely egy aktuális, mindenkit foglalkoztató témát, az ügynök-kérdést járja körül, egy fiatal, harmincas generáció teszi fel a kérdést saját maga számára, miszerint van-e jogunk megismerni szüleink, nagyszüleink titkait, és lehet-e a jelenben objektíven értelmezni a múltban elkövetett vétkeket. A dráma múltbeli hősei a hatvanas évek elején különféle eszközökkel próbálnak szembeszállni vagy együttműködni a hatalommal, és ezt a küzdelmüket évtizedekkel később, a jelenben már gyerekeik és unokáik próbálják megérteni és feldolgozni.