Frank Wedekind, a fiatal német drámaíró a XIX-XX. század fordulóján egy provokatív, a kor erkölcsi normáihoz és polgári értékrendjéhez képest botrányos történetet vetett papírra. A Lulu-témát elõször a Pandora szelencéje címû drámájában dolgozta fel.

Vajon mi adja a Lulu örökkévalóságát? Nyilván különleges stílusa és nyelve is, amely egyszerre társalgó, szellemes, mulatságos, mégis döbbenetesen szókimondó. De a Lulu halhatatlanságának záloga mégis az a bátorság, szenvedélyesség, kérlelhetetlenség, amellyel Wedekind a társadalom repedéseit feltárja. Egy békésnek, szabályosnak tûnõ világ mélyén olyan elementáris energiák, vágyak és indulatok lüktetnek, amelyeknek elég egyetlen szikra, s az egész rendszer összeomlik, illetve leleplezi saját hazugságait.

Ez a szikra Wedekindnél a címszereplõ figurája. Lulu egyszerre angyal és ördög. Vajon hogy lehet az, hogy e mellett a nõ mellett minden férfi elpusztul - hol bizarr öngyilkosságban, hol véletlenül, hol gyilkosság áldozataként? Hogy lehet az, hogy ugyanabban a nõben találja meg a megváltóját (és a gyilkosát) az elegáns és gazdag világpolgár, az öregedõ hivatalnok, az idealista mûvész, de a magányos grófnõ is?

A Pesti Színház elõadása a történet 1980-as években váratlanul elõkerült õsváltozatát játssza Forgách András kitûnõ fordításában. A címszerepben Eszenyi Enikõt láthatjuk. Partnerei többek között: Tordy Géza, Harkányi Endre, Kern András, Kiss Mari.
Az elõadás rendezõje: Forgács Péter.