Bereményi Géza az 1989-ben forgatott nagysikerű Eldorádó című film történetét állította színpadra. A történet ugyanaz, ám mégsem azonos a filmmel, hiszen minden alkalommal
másként gyalogol át rajtunk, életünkön, történeteinken a történelem. Főhőse Monori, a Teleki téri piac közismert kereskedője, aki a háború után, hogy biztosítsa jövőjét nagyobb
mennyiségű aranyat vásárol. A történelem másként alakul, mint gondolná, de erőt ad neki a tudat, az arany biztosítja jövőjét.

„Ebben a figurában van valami félelmetes, fenyegető. De nem tudtam, hogy mi ez benne; mi az a múltamból, amit sikerült átmenteni és felmutatni... aztán rájöttem, hogy ez egy pogány, barbár történet. Benne van annak az egész történelmi korszaknak, a józsefvárosi környezetnek és a főszereplőnek a barbársága. Abban, ahogy ez a kereskedő imádja az életfölösleg bálványait, az életet, a vért, a saját vérét és utódját, ivadékát, annak a jellemében van valami vad, pogány és barbár... És lehet, hogy mi, akik itt Magyarországon élünk, erről tudunk valamit nagyon. És hogy a kereszténység csupán máz rajtunk, s lényegében az itteni létnek és életformának a pogány ereje az, ami idegessé, fáradttá, bolonddá tesz bennünket a mindennapjainkban is."
(Mester Ildikó: Bereményi Géza, életmű-interjú)