Pontosan akkor születtem, mint amikor a darab története kezdődik. Hozzá kell tennem, hogy nem volt célom történelmi darab írása. Ilyen szempontból sem a történet, sem annak "szocioháttere" nem érdekelt. Az érdekelt, hogy meg tudnak-e mozdulni az anyagban igazi jellemek, igazi sorsok. Amikor kitaláltam, hogy megírom ezt a témát, néhány barátomnál "csekkoltam", mit szólnak hozzá: mindenki azt mondta, hogy ez "csont hülyeség, a mai kornak semmi köze nincs ehhez az egészhez". Én pedig arra gondoltam, miután van némi kapcsolódásom ehhez a dologhoz, nyilvánvaló, hogy ezt a témát én tudom megírni. Valószínű, hogy egy utánam következő (fiatalabb) író már nem tudja megírni, egy korban előttem járó írónak meg túlságosan erős a kötöttsége a valósághoz, és a témának mindenképpen a történelmi tragédiáját domborítaná ki. Úgy éreztem, hogy én tudom ezt a történetet, ismerem ezt a témát, de úgy, mint emberi sorsok összességét, és nem úgy, mint történelmi sorscsapást. […] Engem az érdekelt, hogy egy férfi, akinek volt egy elképzelése a sorsáról, az életéről, belép a téeszbe, és meg kell változtatnia az elképzelését. Holott, ő abban volt biztos, hogy erre soha nem kerül sor. Az érdekelt, hogyan bukik el valaki a saját sorsában, és kényszerül más sorsot megélni."
(Eöri Szabó Zsolt beszélgetése Háy Jánossal, 2004 -