Nem értik Alceste-et. „Mindenki azt kérdi: bohóc ez – vagy beteg?” Barátja, Philinte folytonos dührohamai miatt orvoshoz küldi. Szerelme, Célimene szerint nem úgy szeret, ahogy szeretni kell. A szerelmes Éliante azt mondja róla:

„Igen különc és fura,
és mégis rendkívüli figura:
abban, ahogyan mindent kihegyez,
van valami nemes és hősies,
valami olyan ritka tisztaság,
amit már alig ismer a világ.”

Ki ez a mizantróp? Miért vívja elkeseredett szélmalomharcát a hazugság, képmutatás, korrupció ellen, ha ő maga is tudja, hogy a világ rohad, és a rothadtság nem orvosolható?

Rousseau azt állítja, Alceste előfutára a francia klasszicizmusnak: egy álca nélküli, igaz ember egy olyan társadalomban, ahol mindenki álarcot visel – a természetes lét előhírnöke. Szerinte „A mizantróp” a tiszta, s ezért meg nem értett egyéniség tragédiája a romlott társadalomban.