Az Operaház eddigi történetében nyolcféle Don Giovanni-előadást kínált közönségének. A 2011-es bemutatót az olasz színházi élet doyenje, a veronai születésű Gianfranco de Bosio rendezi. A filmrendezőként is ismert szakember Verdi (különösen a pompás Aida-produkció) és Wagner operáinak színrevitelével és a Veronai Aréna művészeti vezetésével komoly hatást gyakorolt a zenés színház játékkultúrájára.

A díszletet és a jelmezeket a nemzetközi szakmában "a jelmezek királynője" néven ismert Nanà Cecchi tervezte, aki mesterének mondhatja többek között a híres Viscontit is. Cecchi a színház és az opera műfajában egyaránt otthon van, Olaszország legjelentősebb operaházainak tervez rendszeresen. A filmes szakmában is nemzetközi elismertségnek örvend, dolgozott Bertoluccival, de hollywoodi szuperprodukciókba is hívják. Ő a jelmeztervezője többek között Az első lovag és a Sólyomasszony című filmeknek, amelyekben olyan sztárok öltözékeit alkotta meg, mint Sean Connery, Richard Gere, Michelle Pfeiffer, Julia Ormond.

Gianfranco de Bosio:

„Ezt az előadást Nanàval való találkozásunk határozza meg. Igaz, minden Don Giovanni rendezésemben a vicenzai színházépület, a Teatro Olimpico volt a kiindulási pont a színpadképhez. Az építmény tervezője, Palladio volt az első, aki létrehozta az 1580-as években az úgynevezett modern színházépületet, aminek a kiindulópontja az ókori görög, római színház. Viszontlátjuk tehát Palladio színházát, és ezt illesztjük bele térben, színben ebbe az Operaházba. A színpadképhez tartozik néhány háromszög alapú oszlop, melyek három oldala a három különböző helyszín szerint lesz látható. Azaz Mozart és da Ponte utasításainak megfelelően kert, palota vagy utca jelenik meg.”

Nanà Cecchi: „De Bosio mesternek csak a hírnevét ismertem, személyesen e projektnek a kapcsán találkoztunk. Eleinte volt bennem izgalom, ismerve az ő Don Giovannival kapcsolatos nagy tapasztalatát. Ez az izgalom azonban az első találkozások után szertefoszlott. Két önálló személyiség találkozott, két önálló Don Giovanni-elképzeléssel, és megtaláltuk a kommunikációs hidat, szakmai, emberi, kreativitásbeli, lelki síkon, és eggyé kovácsoltuk a két felfogást.

Miután kiderült, hogy a Teatro Olimpico köré épül az előadás, többször ellátogattam a vicenzai színházba, tanulmányoztam, elemeztem. Egyszer csak eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, eléggé elmélyültem benne. És akkor e tapasztalatok alapján valami újat hoztam létre, természetesen tiszteletben tartva az eredeti épület szépségét, stílusát, építészeti tisztaságát.”

Nanà Cecchi

a Magyar Állami Operaház színpadára a vicenzai Teatro Olimpico kicsinyített mását tervezte meg. A Palladio-építmény majdnem élethű változatának megvalósításán négy hónapon át dolgoznak az Operaház műtermei. Juhász Zoltán szcenikai vezető ismertetése szerint a budapesti néző szinte ugyanazt látja majd, amit Vicenzában láthatnak a színházlátogatók. Az elemek csak némileg mutatnak egyszerűbb képet, a kivitelezés során igen fontos szempont volt a díszletek kezelhetősége, hiszen az Opera műsorrendje megköveteli a háttérelemek gyakori bontását és építését. Az eredeti, vicenzai színházon több a plasztika, az oszlopok tetején is szobrok állnak. Nem építik, nem bontják, több száz éve egy helyben áll. Az Operaház díszletei ezzel szemben mozgathatók, ezért Cecchi díszletelemei felfüggeszthetők és akár a padlásra is felhúzhatók addig, amíg mást játszanak a színpadon.

A díszlet tetején lévő elemek tíz méter magasságban helyezkednek el. Az eredeti helyszín felső domborműveit az operaházi falakon – szintén a könnyű szerkezet miatt – különleges technikával készült festmények helyettesítik, amelyek megvilágítva ugyanazt az optikai látványt nyújtják, mint a kőből készült domborművek. A Don Giovanni díszletét harmincöt operaházi szakember gyártotta csapatmunkában; a szobrászok mellett díszletasztalosok, lakatosok és festőművészek vettek részt a munkában.