Minden élet egy belégzéssel kezdődik, és minden lélek egy kilélekzéssel távozik.

Körülöttük minden lélegzik. A fák, a föld, a hangszerek, az anyagok, a bőrünk- lélegzik a világ! Ez a pulzálás, ez a ritmus, ez a szívverés, ez a yin és yang, ez itat át mindent. Amint létrehozunk valamit, annak máris megteremtettük az ellentétét is. Ezért nem jók soha és nem is működnek soha a szélsőségek, mert amint létrejönnek, megjelenik az ellenpólusuk is, legyen az egy politikai mozgalom, egy művészeti irányzat, egy történelmi kor, egy természeti hatás. Egyszerűen egyensúlyra törekszik körülöttünk minden. Ez a csodálatos jelenség akkor is működik, ha nem akarjuk. Nem tudjuk elkerülni, mert előre meghatározott kóddal születünk. "Valami" így teremtette, valami, amiből mi is vagyunk. És erre pont az a bizonyíték, hogy mióta világ a világ, s ahány emberi sors, ahány, földrész, ahány kultúra, ahány emberi faj, a belső ritmusa mindenkinek ugyan az. Mindenkiben dobog egy szív, és mindenki boldog szeretne lenni. Életünk során mindenki megéli a szomorúságot, egy szeretett elvesztését, a szerelmet, a szeretetet, a bizalmat, a kétségbeesést, az újrakezdést, a gondtalanságot, az idő múlását, stb. S ez a körforgás, s ezen érzelmek átélése, minden egyes emberélettel újra kezdődik. Újra és újra. Ezeket a pillanatokat, az élet sóhajait jeleníti meg a darab.

"Az életnek megvan a maga üteme.

Üteme van a szívdobogásnak, a pulzusnak, a lélegzetvételnek, gyorsuló és lassuló üteme a

félelemnek, a várakozásnak, a szeretkezésnek, az évszakoknak és a napszakoknak, a magzat kialakulásának, a kivirágzásnak és a hervadásnak.

Az Isten ezt gyárilag beállította.

Ma a legtöbb szív összevissza kalapál, és a tüdőnk zavaros érzelmektől feldúlva zihál."

Müller Péter